LiLi & Judy menni Anglia

Oké, szóval azt már megszoktam, hogy az emberek mindig a konyhazárás előtt maximum egy órával, minimum 5 perccel szeretnek sok kaját rendelni. Emiatt túlórázom szinte mindig, és emiatt nem értem, hogy miért 20:30-ig szól az elszámolt munkaidőm. De ezen már túltettem magam, sőt, kezdek ráérezni, hogy hogyan lehet mondjuk 9-re bezárni, még így is. Épp ezért volt sokkoló a mai nap a számomra.

Van állásom! Igen, megint. De ez most már megmásíthatatlan, megpecsételtük egy szerződéssel.A Brighton Pieren fogok dolgozni, ami ugyebár a nagy-nagy nevezetesség itt: a tengerre épített vidámpark. Főállásban leszek, holnap kezdek, vagyis kezembenyomják az unifornist, a szürke/kék hacukát. Bézbólsapim is lesz, nyáron meg fogok tőle zavarodni.

Ami még vicces: a vidámpark neve Brighton Palace Pier, szóval Palace-ból Palace-ba. Remélem, ez nem jelzésértékű...

Ez most annyira nem fog idetartozni, de muszáj valakivel megosztanom, és mivel Judy próbamunkán van....
Szóval aki egy picit is ismer, az tudja, hogy Pixar mániás vagyok (ahogy egyik kedves ismerősöm hívja: pikszar), elvetemültem imádom a Toy Story-t (mindkét részt), az Egy bogár életét, a Szörny Rt.-t, a Némó nyomában-t, a Verdákat, a Hihetetlen családot, a Lecsót és az összes rövidfilmjüket. Szóval mindent, amihez közük van. És nem sokára, nyár közepén kerül a mozikba a kilencedik egész estés filmjük, a Wall-E.
Már jó ideje nem néztem rá a neten, hogy mi a helyzet a filmmel, van-e valami új infó, és ma megtaláltam a legújabb előzetest. És őszintén, nőiesen bevallom, hogy hidegrázós volt, úgyhogy ímhol megosztom veletek is:

Mindenki ismeri az olyan számokat, amik belemásznak a fülünkbe. Akár szeretjük őket, akár nem, akár akarjuk, akár nem, egyszercsak már ott vannak a fejünkben, nem tudjuk belőle kiverni és akár egész nap azt dúdolgatjuk.

Gyerekek, engem ma csúnyán átcseszejtettek! Ez lett volna az első igazi munkanapom, mert eddig csak próbamunkán voltam a kávézóban, és ma kaptam volna meg az előszerződésem, meg ilyesmi. A nő, akié a hely még a National Insurance Number-ömet is intézte volna. (Ez a TB meg az adó egyben, és nem egy leányálom a megszerzése)
Erre reggel hétkor, 2 órával a munkakezdés előtt jön az sms: Tracy vagyok, és csak szólnék, hogy nem tartunk rád igényt, bla-bla, át kell szerveznünk a dolgokat, bla-bla, megtartjuk az önéletrajzodat, bla-bla-bla. Remélem, hamar találsz majd valami mást, és bocs, hogy ilyen későn szólok!

Ez még otthon készült:

Egy kis mozgóképes bizonyíték arról, hogy tényleg Brightonban vagyunk, és nem csak Budapest egyik eldugott kerületéből írjuk a bejegyzéseinket vetített háttérrel, bluebox meg miegymás... :)

És akkor azt mondták, hogy jöjjek be egy próbanapra...
Ezt hívják in medias res kezdésnek, ha jól tudom. Hogy miért? Annyi minden történt mióta eljöttünk, mióta utoljára írtam (és nem, az Eletjel című bejegyzésem NEM számít írásnak), hogy fogalmam sincs, hol kezdjem. Akkor már egyszerűbb a közepébe vágni.

Helló mindenkinek Brightonból!

Végre lecserélték azt a nyomorult rútert, úgyhogy visszatért a net a laptopomba. Amit ma majdnem le kellett adnom zálogba, de mindegy. A bank megmentett minket a teljes csődtől, és az én kicsi Corneliusom elveszejtésétől.

Megvagyunk, elunk, csak nincs wifi a szallasunkon, ugyhogy most internet kavezobol irok, ahol furcsa a billentyuzet (GRRR!).
Amint megszerelik a wifit a hostelben, hosszas reszletezest irunk majd mindenrol. Ne aggodjatok, minden rendben velunk, Brighton gyonyoru, latnotok kene!
Kesobbi jelentkezesunkig, mindenkinek minden jot, olyan szep idot, mint amilyen itt van es jobb billentyuzetet! :)