Jelentem, azóta Judy visszakapta a személyijét, szóval mostmár nem egy szál gatyában van Angliában. Hanem egy szál gatyában és egy személyiben, amit nem tudom pontosan, hogy hogy aggat magára, vagy hogy hogy bújik bele, de ő biztosan tudja.

Szóval a nagy szünetről, amíg nem írtunk, három szót: dolgozás, dolgozás, dolgozás. Bár ez igazság szerint egy szó, háromszor. Bank Holiday, ami bár nem volt olyan vészes, mint az előző, azért csak kiszívott belőlünk minden életenergiát. Azóta pedig csak a szokásos taposómalom. Csütörtökön csináltam eddig életem legtöbb kajáját egyedül. 55 rendelés, amikért csak én voltam felelős. És ha már itt tartunk, talán leírhatnám, hogy miket is csinálok pontosan, amolyan használati útmutatóként a tradicionális angol kaják útvesztőjében, kezdőknek, mert én is az vagyok.

Szóval először is csinálok burgereket (marhából, csirkéből vagy (és ez a visszataszítóbb, amit el tudok képzelni) bárányból - blöe! Judy szavaival élve: szegény báránynak fogalma sem volt, hogy hol fog kikötni, amikor még Anglia mezőin legelte a friss füvet...), mindenfélét: sajtosat, baconöset (ez eddig alap), mexikóit, chilliset, hawaii-t, gombás-ementálist, halast és vegát. Aztán készítek bagetteket, megtömve mindefélével, a tonhalapróléktól kezdve a steak-en át a tojásig. Aztán vannak a jó kis saláták, az alapvető Ceasar-tól (de ebből is van ám Super Ceasar (amiben még bébikrumpli és bacon is van) és minden Angliába látogatónak felhívom a figyelmét, hogy itten a Ceasar sali nem jár automatice csirkével, mert az a Chicken Ceasar, ha sima Ceasart kérünk, akkor valószínűleg salátát kapunk némi piritós kockával, sajttal és öntettel) és görögtől a halpogácsával megvertig.
Aztán persze a kedves vendégek kérhetnek steak-et is, és tényleg sokan vannak itt, akik véresen kérik. A látvány, ahogy a grillen fekvő húsból forrva bugyog fel a vér... nos, gyakran sarkall arra, hogy soha életemben ne nyúljak semmilyen kajához többé, a vér áztatta sült krumpliról nem is beszélve...
Ott van a surf & turf, amihez jár egy steak, sültkrumpli, főtt kukorica (amit itt mindenhol corn on the cob-nak hívnak, mert felszúrjuk a félbevágott kukoricát egy kis karóra) és valamilyen haldarabkák, eddig nem sikerült kiderítenem, hogy milyen halnak mely része a scampi, de nem is biztos, hogy szeretném tudni...
A bangers & mash, krumplipüré három virsli-kolbász hibriddel, borsóval és gravy-vel, ami egy barnás lötty és mindenféle húsokhoz szokás adni.
Van még mentolos pácban ázó bárány láb steak, ehhez inkább nem is fűzök hozzá semmit.
A cod and chips, az hal sültkrumplival. A hake and chips, az hal sültkrumplival, csak kisebb. A prawn az garnéla rák egy az egyben bepanírozva, fújj! A calamari, az tintahal kéz, jákkk! A lasagne az lasagne, még itt is, de van belőle vega is, aminek - előre is elnézést - de hányás szaga van. Van mediterrán csirke, ami nem tudom, hogy mitől az, de ne kérjetek olyat, ha véletlenül Brightonban jártok és a Charles Street Bar and Club-ba visz utatok, mert egy kínzás megcsinálni.

Hát most ennyi jutott így hirtelen eszembe, remélem ezzel is hozzájárultam ahhoz, hogy véletlenül se rendeljetek Angliában olyat, amire utána rá se tudtok nézni. Én maradok a napi egy burger zsemlémnél, amibe sajtot olvasztok és teszek bele három szelet paradicsomot. Biztonságra játszom. :) Egyébként a curly fries finom, csiga sültkrumpli, hétköznapi nevén.

Remélem élveztétek a gasztronómiai kalandozást... ez most irónia volt. Hamarosan arról is írok, hogy konyhai pályafutásom a végéhez látszik közeledni és hogy a sors hatalmas keze belenyúlt az életembe, kivételesen pozitívan. Mert amikor az egyik ajtót már be akartam zárni, nyílt egy másik. De erről tényleg csak legközelebb. Már csak az izgalmak fokozása végett is...