Gyerekek, engem ma csúnyán átcseszejtettek! Ez lett volna az első igazi munkanapom, mert eddig csak próbamunkán voltam a kávézóban, és ma kaptam volna meg az előszerződésem, meg ilyesmi. A nő, akié a hely még a National Insurance Number-ömet is intézte volna. (Ez a TB meg az adó egyben, és nem egy leányálom a megszerzése)
Erre reggel hétkor, 2 órával a munkakezdés előtt jön az sms: Tracy vagyok, és csak szólnék, hogy nem tartunk rád igényt, bla-bla, át kell szerveznünk a dolgokat, bla-bla, megtartjuk az önéletrajzodat, bla-bla-bla. Remélem, hamar találsz majd valami mást, és bocs, hogy ilyen későn szólok!

Most blogbejegyzésbe nem illő szavak özönlik el az agyamat, mindenki hozzágondolhat ezt-azt a saját szókészletéből.

Az a gáz az egészben, hogy csütörtökön a nő 100%-ra mondta a melót, és volt olyan próbameló, amire már nem is mentem el, annyira biztosnak tűnt ez az egész. Péntekre is be voltam hívva, plusz három napot fecséreltem el munkakeresés nélkül, bízva a tutiban.

Újabb szidalmak hagynák el szájamat, tartalmazván a picsa szó összes szinonímáját, de hagyjuk.

Ez a hely (neve: Trace) ráadásul a legjobb helyen, a Queens Road-on van, ami Brighton főutcája; a vasútállomást köti össze a tengerparttal. LiLi melóhelyéhez is nagyon közel van, ami miatt ugráltunk örömünkben, hiszen Brighton nem kicsi, és ha elcuccolunk a hostelből, olyan helyet keresünk majd, ami mindkettőnknek közel van munka szempontjából.
A Sluggies Hove-ban van (ami régen külön falu volt, aztán 2001-ben egyesült Brightonnal, így mára már Hove csak egy városrész), de azért minden egyes nap besétálni Hove-ból a városközpontba nagyon fárasztó. Körülbelül 3km, de ez nem száz, csak a Google Earth mondatja velem, meg a szemmértékem. Eleinte buli volt a tengerparton sétálgatni Brighton és Hove között, de mára már érzékelem a szelet, a lábfájást, és már a Seaside-on lévő szórakozóhelyek sem kötnek le, megszoktam a látványt, ez van.
Lehet persze busszal is menni, szinte bármelyik jó, de persze nem olcsó. Egy szakaszjegy 1.70, a napijegy 3.40, van esetleg olcsóbb jegy, ha a központi zónán belül utazol 1.20-ért, ez a Centrefare Ticket, de Hove persze kiesik a zónából. Nem olcsó, de tiszta, gyors, emeletes, piros és Metro-nak hívják. Mármint a buszokat hívják így. Vicceses.

Visszakanyarodva eme undi történéshez, tökre kivagyok. Nincs szarabb, mint az álláskeresés, bár mégis: ha odaégeted a rizset, az rosszabb.
Tegnap főztem kukis rizset, a cuki kinyivákolt bödönkében. Ezt már itt vettük, a Woolworth-ben, a serpenyővel együtt 5.40-ért. Tökre be voltam zsongva, imádok főzni, és két nagyon cuki teflonbevonatos edényt sikerült venni potom pénzért. Azért kellett ám hisztiznem érte...
Előre kijelentem, hogy tudok főzni, nem vagyok egy Bridget Jones, de azért égettem már oda ezt-azt. De ez a kukis rizs, egy rémálom. Öt percre hagytam egyedül, de úgy odakozmált az alja, hogy csak na. A kajának többnyire nem esett bántódása, de az edényt tegnap fél óráig suvickoltam elkeseredetten és minden eredmény nélkül, majd beáztattam éjszakára, és ma jött a második roham, újabb fél óra sikálás.
Hát, nem lett tökéletes. Szóval ez most rosszabb mint a munkanélküliség. Mi van?

Tök mindegy. Hiányzik a családom, folyton éhes vagyok, pedig rengeteget és finomakat is eszem. Viszont nem ettem disznóhúst egy hónapja, és már ölni tudnék egy kondér töltött káposztáért. Vagy egy pörköltért. Argggg...

Ja, kedves LiLi,
pakisztáni barátunkat Imtiasz-nak hívják, hogy a viharba kell leírni, kit izgat. A lényeg, hogy ma adott jégkrémet, mi meg neki szőlőt, ez egy kölcsönösen hasznos kapcsolat. Csak tudnám mit akar azzal, hogy írjunk neki egy barátság-plakettet vagy mit. Úgy hívja, hogy application form, ami szerintem, nem értem... Majd megkérdezzük.

Jó éjt. A nap jótanácsa mindenkinek: Soha ne hagyd ott a rizset a gázon, annyira nem kellhet cigizni.