Még nem hívtak, és e-mail sem jött, nagy a bizonytalanság. De nem adom fel. Punktum.

Azon vagyok, hogy a blogot kicsit pofásítsuk, de az egész HTML biszbasz egy nagy zagyvaság. Rajta vagyok, szóval, ha valami nagyon vad dolog jelenik meg hirtelen a blogunk helyén, akkor ennek tudható be, de nem kell aggódni, majd Lili visszacsinálja. Eddig még nem okoztam nagyobb fennakadást, de biztos nem kerül nagy erőfeszítésembe...

Szóval szombaton elmentünk megnézni a Wall-E-t. Imádtam! Bár a Pixar egyszerűen nem tud mellényúlni, szóval nem lepődtünk meg nagyon. De kicsit úgy vagyok a robotokkal is, mint a HTML-lel, tehát: jís meg blöá, és hogy: neeee. Szóval félve ültem végig a bő harminc perces előzetest. (nem, nem túlzok...)
A moziban egyébként most jártam először, és lenyűgöző. Nem annyival másabb vagy több, mint az otthoni multiplexek, de azért szembesültem pár érdekes dologgal. Kezdjük ott, hogy a jegypénztárosok mellett jegyautomaták is mőködnek, ilyet otthon még nem láttam, és annyira azért nem is kellene, hogy meghökkentsen, miután a Tescóban mindenütt van "self check-out" vagyis olyan kassza, ahol nem ül pénztáros, és neked kell a vonalkódot szkennelni, és bedobálni a pénzt a lukba. A gép közben hangosan beszél hozzád. Nagyon vicces volt elsőre, most már annyira nem, hogy fejből tudom a szövegét.
Visszatérvén a mozira, igazából a büfé tetszett, előéletemből adódóan. Itt is van önkiszolgáló, a vendég maga csapolhatja az üdítőjét, keverheti tetszése szerint a természetesen vízízű löttyöket, akár másfél! literes pohárkába. Szedhet magának popcornt, vagy választhat az előre elkészített menüből, a fehér papírszatyrok ott sorakoznak az asztalon, bennük kuki, üccsi, meg valami édesség.
Édesség. Ebből van a legtöbb, ha csak rágondolok, elfog a nassolhatnék. Drazsék minden kiszerelésben, M&Ms három-négy verzióban, zacsiban, pohárkában, megdöbbentő. Gumicukor ötszáz féle, kimérős, te válogatod össze, ahogy a cukorkákat, sütifalatkákat, nyalókát is. Választhatsz jégkrémet, vagy fogod magad, és beülsz a mozi cukrászdájába, ahová be sem mertem tenni a lábamat, tekintettel a jégkrém iránti kattanásomra. Az árak az egekben, fél liter csapolt üdítőt vettünk 2.5 fontért, ami nagyjából 7-800 forint. A mozijegy maga 7 font, amire rászámolnak 1,4 font kezelési költséget. Rémálom. Tehát a jegyekre olyan 4500 forintot adtunk ki. Hol van már az ingyenmozizás? :(
A terem óriási volt, és tele volt kölökkel, akik végig kántálták a gabonapehely, gyümölcslé és nasi reklámokat, tudjátok: Haribo macht Kinder froh, csak angolul, meg hasonlók. Igazán csak akkor kezdtük el fogni a fejünket, amikor a különböző tinifilmek előzetesei váltogatták egymást, majd az egész csúcspontjaként levetítették a High School Musical 3 trélerét, és az ülés alá csúsztunk sírva röhögve. Hihetetlen, mivel tömik manapság a kölköket. Vagy hihetetlen, hogy felnőttünk, és megkomolyodtunk. Haha.
Aztán a negyed hatos film előzetesei véget értek háromnegyedkor, a függöny összezárult, villany fel, pisiszünet. Úgy tűnt, csak mi vagyunk meglepve.
Végül, mire mindenki a popcornja végére ért, elkezdődött a múvi, és már csak annyi esemény történt, hogy az előzetesen audio described-nak ígért Wall-E mégsem volt feliratos. Még szerencse, hogy keveset szövegeltek benne.