LiLi & Judy menni Anglia

Színes, magyar vígjáték (2008) Két elszánt leányzó úgy dönt, hogy elhagyja szülőföldjét, és nekivág a kalandokkal teli útnak, mely a Ferihegyi repülőtéren át a "Ködös Albion"-ba vezet. Útjukon ezer veszély leselkedik rájuk; a lányok nem is sejtik, mekkora fába vágták fejszéjüket. A főszerepben: Hornyai LiLi és Csiky Judit.

Kalendárium

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Így írtok ti...

  • Sushuka: Hallo! Kutya kiutaztatassal kapcsban gugliztam majd kidobota az oldalatokat, es hat amellett h hasznos, tanulsagos eszmeletlen sokat rohogok :D uh akerdesem az lenne,h mi van veletek??? Kivancsi len... (2013.04.06. 00:29) Az, amelyik a Judyról szól röviden...
  • anonimaurora: Sziasztok! Nem akartam leragadni nálatok,csak körbe szerettem volna futni a témát s végül annyira egyedi és haláli jó fejnek tarom a stílusotokat,hogy mindent végig csekkoltam :D Pedig a célom,az an... (2011.11.10. 22:20) Mi van mar?!
  • Aragornka: Szia, hasznosak az írásaid. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan jelentkeztél a mekibe és mennyi idő telt el addig, amíg felvetek. Sajnos újdonsült telepesként fogom én is kezdeni és így jól jönne ezt t... (2011.07.18. 11:07) A Mekdonáldc titok
  • gerihajn: Szia, Szerintem ez az oldal is tok jo: www.ingyenesangliaimunkalehetosegek.com/ Itt Angliaban elo magyarok tesznek kozze munkakat. En ezen az oldalon talaltam egy kitchen porter munkat. Akkoriba... (2010.12.03. 22:35) Munka van. Csak nem nekünk.
  • dalmi001: szia ciccccc!!!Ti autóval vittétek a kutyusotokat??mert mi is szeretnénk de már nem tudjuk kinek higgyünk!!mi kellett nektek pontosan a kutyus kiviteléhez??köszi nagyon fontos mert februárban vinnén... (2009.11.12. 19:07) A víziszörnnyel mi lesz?

free hit counter

2008.04.28. 17:36 DarthRosenberg

Semmi sem az, aminek látszik, és mégis minden pontosan az

És akkor azt mondták, hogy jöjjek be egy próbanapra...
Ezt hívják in medias res kezdésnek, ha jól tudom. Hogy miért? Annyi minden történt mióta eljöttünk, mióta utoljára írtam (és nem, az Eletjel című bejegyzésem NEM számít írásnak), hogy fogalmam sincs, hol kezdjem. Akkor már egyszerűbb a közepébe vágni.

Mint Judy leírta, az első egy-két napunk kalandosan alakult, nem volt biztos az első éjjel, hogy nem az utcán éjszkázunk. De hála Maggie Smith 345-dik nem-reinkarnációjának, ezt megúsztuk. Körülbelül este 10 órára értünk oda, a bejelentkezés lehetősége 9-ig élt. Judy előreküldött, hogy ugyan mondjak már valami nagyon meghatót, úgyhogy elővettem a legviharvertebb arckifejezésemet és a legshrekcsizmáskandúrosabb nézésemet plusz könyörgőre vettem a figurát. Bevált. A csövezés helyett így a Baggies luxuslakosztálya maradt, csekély számú 5 (bár Judy csak 4-re emlékszik, az én agyam pedig már kiszínezte a sztorit és 40-et írnék szívem szerint) emeletes ággyal, tiszta osztálykirándulás hangulat. Szerencsére csak egyetlen "lánnyal" osztottuk meg a 10 férőhelyet, de ezt már úgyis hallottátok, olvastátok.

Ami a Sluggies megtalálását illeti: már ott gyanúsnak kellett volna lennie a dolognak, hogy senki nem is hallott róla. Mint egy fantom-hostel, ami csak azok számára látható, akik bele tudnak helyezkedni a "pucércsiga életérzésbe". Az események láncolata egészen fatalista irányzatot vett, amikor végső kétségbeesésemben fordultam Phil-hez. Sorsdöntő találkozás volt... Igazság szerint már elmentünk mellette, jó pár méterrel túlhaladtuk, amikor valami isteni (vagy ördögi) sugallatra visszafordultam és megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy hol van a Sluggies. Kiderült, hogy épp azért vesz fel pénzt, hogy kifizesse az első hetét a Sluggies-ban. Mázli.

Azóta itt éldegélünk, a máló falak, mocskos WC-k, bűzlő hűtők és pucércsigák házában. A lakótársaink több, mint érdekesek. Az élet olyan nagy igazságait kellett, hogy belássuk az elmúlt hetekben, mint hogy nagy az isten (ördög) állatkertje és hogy a pakisztáni terroristák lehetnek kedvesek is. És akkor nem említettem még a fekete fiút, aki minden nap ugyanazt eszi (tengeri herkentyűs, piros öntetes tészta) kb. délután egy és három óra között. De minden nap, ez most nem olyan túlzás, mint a 40 emeletes ágy. Nem meséltem még az őrült spanyol tatáról sem, akinek minden második szava a FUCK, bár hasonlóval Magyarországon sem nehéz összefutni. Na és ott vannak a lengyelek, akik hangosak, részegek és minden kiejtett mondatukban szerepel, hogy kurva... kíváncsi lennék, hogy mit jelenthet. Ó, és nem feledkezhetek meg a francia lányról sem, akinek minden mondata egy (két, három, négy) hamis énekhangot tartalmaz és az angolja kb. az oroszból átképzett angol tanárokéval vetekszik ("Íz jóóór inglís gúút? Jesssz? Nóóóó?")Persze vannak itten magyarok is, mert hogy (újabb közhellyel élve) kicsi a világ (bár ez nekem nem tűnt fel, amikor második órája ültünk a repülőn...).

Ellenben a pakisztáni terroristához visszatérve, elvégre mégis ő szolgáltatja nekünk a legkellemesebb pillanatokat ha már a közös helységekben tartózkodunk (ami be kell vallanom, ritkán fordul elő), eleinte féltünk ám tőle. Judy nevezte el pakisztáni terroristának, én meg jó szokásomhoz híven kötekedtem: "nem néz ki pakisztáninak és a pakisztániak nem is terrorista típusok!" Persze később megkérdeztük, hogy honnan jött, és tényleg kiderült, hogy pakisztáni (ezúton is megkövetlek Judy...), a terrorista hajlamairól egyelőre nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre kiderült, hogy egy rendkívül inteligens és az emberekkel végtelenül kedves, nyitott emberről van szó, akinek sajnos még nem sikerült rájönnünk, hogy hogy írják a nevit. Az biztos, hogy becézhetjük Em-nek. Ő meg úgy szólít minket, hogy "July 'n' Lili".

Na ez lett volna a felvezető (vagy inkább bevezető, mert irodalom órán úgy tanították), most jön az a rész, amiben arról írok, amiről eredetileg szerettem volna (ez lenne a tárgyalás). A munka. Körülbelül egy hetet töltöttünk úgy, hogy még nem ugrottunk fejest a keresgélésbe, mert, ilyen Murphy (Doyle) törvénye, Judy lebetegedett. Persze gyenge magyarázat, de addig nekem sem volt sok energiám elindulni egy adag önéletrajzzal (amit báj dö véj átírtam és nem az otthon összeszenvedett verziót használtam), úgyhogy inkább itthon maradtam, hogy "ápoljam" Judy-t. Az ápolás többnyire délutánig alvásból, nagy zabálásokból és "eztmostigazánmegengedhetjükmagunknak,vegyükmegeztacsokit,mertmegérdemeljük"-ből állt (és most csodálkozunk, hogy a banknak kellett kimentenie minket... Persze igazság szerint nem csodálkozunk.). Aztán eljött az a nap is, amikor már nem halogathattam tovább, CV-t nyomtattam, fénymásoltam és elindultam, hogy egy nap alatt körülbelül ötvenszer elmondjam a mágikus mondatot: I'm just wondering if there's any vacancies at the moment? Jártam CD-boltokban, éttermekben, kávézókban, büfékben, bárokban, Subwayekben (ami egyik kategóriát sem elégíti ki), McDonald's-okban (ami még annyira sem) stb. stb. Az első három napban sikertelenül. Kimerítő egy dolog, mit mondjak, csak mentem, csak mentem. Eleinte nyusziságból csak olyan helyekre mertem bemenni, ahol az ablakban papír hirdette, hogy STAFF WANTED (nem értem, mit akarnak ezek az angolok ennyi cuccal... Bocsi Judy, lenyúltam a dumád), aztán már tök mindegy volt, mindenhova bementem, ami a., nem ingatlanközvetítő (mert abból van itt a legtöbb Brightonban) b., bank, c., szexshop d., magánlakás.
Aztán a negyedik napon Isten meggyógyítá Judyt és együtt kerekedé fel nyakába vevén a várost vala. Végig sétáltunk a város egyik legnagyobb útján a város egyik legnagyobb teréig, majd a város egyik legnagyobb nevezetességénél lyukadtunk ki, a Royal Pavilon-nál.

Végül 5 óra bámészkodó, csodálkozó, de munka szempontjából elcsigázott mászkálás után már épp visszafordultunk volna Kemp Town (a város bulikerülete) szélénél, amikor egy melegbár ablakában megláttuk az ismerős szöveget: STAFF WANTED. Gondoltam, mi baj történhet, jelentkezem a teljes munkaidős kitchen staffra. El is vették az önéletrajzom és behívtak próbamunkára.

Aztán az első napom után behívtak még egy próbamunkára aztán még egyre. A harmadik nap végén tudtam meg, hogy enyém az állás. Szóval most séf, kézilány és mosogatófiú vagyok egyszemélyben a Charles Street Bar and Club-ban. A konyha a pincében van, kis lifttel küldjük fel a kajákat. Egy dobozon keresztül jönnek le a rendelések (újabb ékes bizonyítéka annak, hogy az angolok imádják a rövidítéseket, például egy lakáshirdetés így néz ki itt: U/F studio flat 110pw, near pier, no dss, dep+ref req, ami annyit tesz, hogy egy berendezetlen studió lakás hetente 110 fontért kiadó, közel a Pier-hez, segélyen élőkkel nem foglalkoznak, letétet és referenciát kérnek, na most a rendeléseink így érkeznek: BRG CHS BAC NO MAY UPSELL CURL FRIE, ami azt jelenti, hogy sajtos, baconös burgert kérnek majonéz nélkül curly fries-zal, ami spirál alakú sültkrumpli és 1 fonttal többet fizetnek, hogy ne sima sültkrumpli legyen a burgerük mellé, ez az upsell) és minden ételt 15 percen belül fel kell küldeni. Persze nem szószerinti főzésről van szó, inkább csak mikrozásról és grillezésről és felmelegítésről és a bár kaja olyatán tálalásáról, hogy az emberek azt higyjék, hogy nem bár kaját esznek...
A forgalmas napokon ketten vagyunk a konyhában, JP-vel, a cuki kövér meleg hapsival. Ha elkészül valamivel, mindig azt mondja, hogy Voálá! vagy azt, hogy Fabulous!, szóval nagy figura. Egyébként néha délelőtt 11-től dolgozom este fél 9-ig (ami többnyire végül fél 10, mert az egész konyhát ki kell takarítani, hogy csillogjon-villogjon), néha délután 1-től, vagy 2-től, de dolgoztam már 3-tól is, az egyetlen közös a zárás, amit a leginkább kívánok a hátam közepére. No de 6 fontot kapok óránként, ami kb. 2000 forint. Ezért megéri.

Minap JP 5-kor lépett le, egyedül hagyva engem a konyhában, azzal, hogy neki most készülődnie kell az estére, és hogy ha minden jól megy, majd még a nővérével is találkozhatom ma. Persze aznap is, mint rendesen, az utolsó félórában (8-kor zár a konyha), amikor már mindent elpakoltam, elkezdtem letakarítani, jöttek be egymás után a nehezebbnél nehezebb rendelések, egyenként minimum 4 tétellel. A hajam égnek is állt, de szerencsére megjelent a bár főfőnöke és kisegített, sőt, a roham után takarított is velem (ezt próbáljátok meg elképzelni Magyarországon, mondjuk egy Palace moziban...). Miközben a legnagyobb káoszt próbáltuk uralni, egyszercsak megjelent az ajtóban egy magassarkús, kisminkelt, szőkeparókás figura... Igen, JP drag queen-ként... Ő volt a sajátmaga nővére. ÁÁÁÁ! Sokk! Persze nincs nekem ezzel problémám, csak egy kicsit meglepődtem, hogy John Paul helyett (ami eredetileg a neve) lehet ő ám Joan Pauline is...

Na talán ennyit most, mert már így is alkottam egy rekorddöntően hosszú blog bejegyzést és nem akarok senkit untatni, sem pedig éhen halni, ugyanis már fél 5 van és fél 2 óta kopog a szemem. Plusz nem akarok minden sztorit lelőni Judy elől.
Judy tanácsára az irodalmi befejezésem most annyi: Na helósztok, oszt kész!

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://brighton.blog.hu/api/trackback/id/tr78445717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2008.04.28. 19:11:57

Teljesen oda vagyok. Ti aztán tudtok írni! Nem szeretek benyalni, de annyira jól és meggyőzően írtok, hogy az már (és erre itt nincs is szavam).
A londoni élményeim alapján tudom, hogy minden leírt részlet az angol valóságot tükrözi.
Már tervezem is, hogy kiruccanok Brightonba, persze az se most lesz, de talán a nem túl távoli jövőben...
Várom a folytatást.
süti beállítások módosítása