LiLi & Judy menni Anglia

Biztos néhányatok számára nem ismeretlen az a kis e-mailen terjedő szösszenet, hogy "Mit tehetünk az egészséges őrültségi szint fenntartásáért?". Egyes olvasóimról tudom is, hogy nem ismeretlen számukra, de ez most más kérdés.
Szóval ebben a néhány pontos dilisségben olvastam ezt: A pénzautomatánál, miután felvettél pénzt, kezdj el kiabálni: "Nyertem, nyertem, már harmadszor ezen a héten!". Nos, soha nem gondoltam volna, hogy bárminek is annyira fogok örülni, hogy majdnem felkiáltok, hogy nyertem, nyertem, de most mégis sikerült...

Én mondom nektek, kedves hallgatóságom, ha Angliába jöttök, készüljetek fel rá, hogy lebetegedni szigorúan tilos, a pénztárcátok súlyát és a cégpolitikát is figyelembe véve.

Nekem sikerült az itt eltöltött két és fél hónap alatt már a második betegségemet összeszedni. Az elsőt rögtön a megérkezésünk után, a másodikat pedig most, pedig általában ötévente egyszer kapok be valami kötelező náthát és ennyi. Gondolom az angol időjárás a bűnös, meg a munkakörülmények. Brühü.
Szóval egyik nap a pier közepén, az egyik fánkosban töltöttem vagy 10 órát. Rohadt meleg volt, úgy értem, odakint. Valami 40 fok. A kioszkból ráláttam a tengerparton pecsenyére sült szabadnaposan fetrengő népre. Plusz a 190 fokon izzó fánkmasina egész nap tolta az arcomba a forró olajgőzt. Nyálkahártya- és pólustisztítás egyben. Jákk. Emellett leszedettem három ablakot a kioszkról, szóval kereszthuzat. Ja és kedves supervisoromtól, Alenától kaptam még egy ventillátort is. Ezzel aláírtam a halálos ítéletemet...

Nos, a beígért tájékoztatás a sors szerű munka elhagyásomról és találásomról egy kicsit eltolódott, de lényeg a lényeg, hogy megtörténik. Most.

Képzeljétek: fogtam egy pénzhamisítót!
Vagyis csak majdnem. Ne számít ez?

Szóval adott egy forgalmas hétvégi nap, Judy a Pier tetején a fagyisnál szolgálja ki a többszázadik vendégét, firkálgatja a bankókat rutinból, oda sem figyelve, egy olyan okostollal, amit ő még Magyarországon nem látott, de biztos létezik. OLyan, mint egy sárga filctoll, ami pénzre csakugyan sárgát fog, minden más típusú papírra viszont szürkét vagy barnát. (Néha kapóra jön, amikor nincs igazi toll a büfében, mert rajzolhatsz vele, vagy oldhatsz meg vele magad kreálta unaloműző egyenletet, ez nem vicc, én csináltam...)
Kb egy hónapja valakinek jókora összegben sikerült hamis pénzt elpasszolnia a Pieren, csak 120Ł-ot egyetlen kioszkban, a magyar Nikinél. Nem tudtuk, hogy tőle fogják-e levonni, vagy a managerektől, mert erről is volt szó. Biztos mondta volna, ha kifizettették volna vele, de majd megkérdezem. Szóval azóta mindenki nagyon komolyan veszi a pénzrajzolgatást, bár én csak a 20-asokat szoktam, annál kisebbet nem érdemes hamisítani. Szerintem.
Szóval már a nyolcvanezrediket firkálom aznap, mire látom, hogy a firka elszürkül.

LiLi bejegyzését csak annyival egészíteném ki, hogyműanyag piknikvillát és kést sem vásárolhatsz személyi nélkül, ami vicces, de ne firtassuk.

Miután LiLi felcsapott táplálkozáskutatónak, én is szakmát változtattam, átnyergeltem az etológiához. Íme a történet:

Brighton Pier oldallépcső, a partra vezetős. Judy munkában, öt perc szüneten, lépcsőn ülve eteti a rákokat. Gyerekcsoport jön (nem, nem az ő viselkedésüket figyeltem meg, bár az is megér egy misét) kisfiú nem szarozik azzal, hogy a tescós szatyornyi szemetét a kukába tossza, lerakja mellé. Gyerekcsoport megy, sirálycsapat jön...

Egyik megbecsült olvasónkra hivatkozván, szeretném kifejteni, hogy mi a helyzet a szupermarketen polcain. Ugyanis utolsó bejegyzésem az éttermek, pubok kínálatával foglalkozott, de ha már így felmerült, górcső alá veszem a Tesco, Aldi, Woolworth, Asda, Somerfield és társainak csodáit.
Mert hogy azt gondolná az ember, hogy ebben nincsenek akkora különbségek a kontinentális európai szupermarketek és az angliaiak között. Na így érhetik a legnagyobb meglepetések az embert.

Jelentem, azóta Judy visszakapta a személyijét, szóval mostmár nem egy szál gatyában van Angliában. Hanem egy szál gatyában és egy személyiben, amit nem tudom pontosan, hogy hogy aggat magára, vagy hogy hogy bújik bele, de ő biztosan tudja.

Szóval a nagy szünetről, amíg nem írtunk, három szót: dolgozás, dolgozás, dolgozás. Bár ez igazság szerint egy szó, háromszor. Bank Holiday, ami bár nem volt olyan vészes, mint az előző, azért csak kiszívott belőlünk minden életenergiát. Azóta pedig csak a szokásos taposómalom. Csütörtökön csináltam eddig életem legtöbb kajáját egyedül. 55 rendelés, amikért csak én voltam felelős. És ha már itt tartunk, talán leírhatnám, hogy miket is csinálok pontosan, amolyan használati útmutatóként a tradicionális angol kaják útvesztőjében, kezdőknek, mert én is az vagyok.

Okés, okés, írom már!

Drága rajongóim! (Kedves emberek, akik a szabadidőtöket áldozzátok arra, hogy a marhaságainkat olvassátok...)

Az ok, amiért így el vagytok hanyagolva, az az, hogy mint az állat, dolgozunk, nekem a tizenegy nap munka, két szabad, hat nap munka az átlag. Megint beszoptunk egy bank-holidayt, már bocsánat. Szóval munka után csak fetrengünk a nedves szénán, és bégetünk.

Közben kedves Nihat manager barátom, aki egy lelketlen gazember, fincsi kis ultimátummal örvendeztetett meg a legutóbbi szabadnapomon. Nem átallotta bejelenteni, hogy ha még aznap nem fizetem be a postán a home office bejelentésemet (90font) akkor mehetek a levesbe, dolgozni meg nem. És nem érdekli hogyan, kitől, de szerezzem meg a pénzt, mert ez bizony illegális, és a felvételi interjúmon azt ígértem, még aznap befizetem a pénzt.

Na. Itt vagyok újra. A ruháknak nem lett rózsa színe, de a gyilkos mosógép kínyírt egy cipzárt. Ahogy így elnézem a ruhákat, valami 5000-res fordulatszámon pöröghet, nem mertem másodjára mindent beletenni.

Mi történt mostanában... Hát nagyjából csak a ki és beköltözés, amit én végeztem el kétszer 20 perc alatt. Gyorsan mindent teszkós szatyrokba vágtam, és áthurcolkodtam a folyosó végére. Ajtó becsuk, egy ajtó, két ajtó, aztán új kód bepötyög... Rohadt sokszor írtam be a G1 kódját a G5-be.
Egy éjszaka szuper, nézni film, dumcsi sokáig, alvás, felkelés, amikor akarunk. Második éjszaka vicces. Néni alszik 10kor, letelepszünk a hallban. Cornelius, kaja, MSN, hiszti a néni miatt hajnal 2-ig. LiLi, Judy nem fürdik, nénit hagyja aludni. Furán alszik, néni horkol. A retiküljével alszik. Utolsó bejegyzés. Krisztofóró.
Harmadnap reggel feltámada, Judy órája csörög 9-kor, nem kel fel, álmos. Néni órája csörög két perccel később, nem kel fel. Judy órája jelez 10-kor, nénié két perccel később. Judy felkel, néni nem, nem mer. Felül az ágyban, olvas, jegyzetel. Judy, LiLi lemegy kávézni. Öt perccel később néni megjelenik az ebédlőben. Kajál. LiLi, Judy visszatér G5-be, hogy ne kelljen az utolsó fél órát nénivel és más népekkel tölteni, öt perc múlva fura néni megjelenik G5-ben. Néni félti ingóságait?! LiLi, Judy hagyja egyedül kompjútert nénivel egész napra!
LiLi, Judy ideges. Elmegy dolgozni. Csúnyákat gondol néniről.
Este Judy, LiLi hazatér éjfél körül, nem zavarja alvó nénit, aki a szobában töltött idejét kizárólag emeletes ágy tetején tölti, LiLi, Judy mogorván ballag hallba, kompjúter, kaja, tapasztalja, ma sem lesz filmnézés 2-ig.
Negyednap reggel néni még mindig a szobában, nem tágít, míg más sem. LiLi, Judy kávézik, néni kis késéssel utánuk, Judy 3-kor kezd, ideje elkezdeni visszacuccolni. Szobafoglalók kilakoltatva, szoba nem takarítva, 3 után lesz beköltözhető. Judy utasít recepciós pulykát, gyorsan essen neki G1 kitakarításának. Pulyka megy, takarít. LiLi munkába, Judí megint pakol. Néni az ágyon. Judy késztetést érez, hogy elmagyarázza néninek, mi történik. Néni ne higgye, hogy ő a büdös. Néni algolja furcsa. Judy hallgatózik G1 előtt, Pulyka takarít. Judy vár. Hallgatózik később, csönd van. Kód beír, körbenéz, Pulyka elment, új ágyneműt húzott, de nem takarított, ellenben az egész szobát belepi büdös vécéspré szag. Ablak, ajtó kinyit, Judy fújol. Negyed óra alatt G1-et ellepik teszkós szatyrok. Judy nem pakol ki. Vécét sikál, fújol. Pulyka nem nyúlt a fürdőszobához.
LiLi, Judy este örül szobájának; kicsi, lelakott, de az övék. Aztán már csak folyamatosan dolgozik. A mese ennyi. LiLi, Judy most örül.

Upsz... Végre szabadnapom van 11 nap után, ráadásul dupla, jól nekiláttam a mosásnak. Mindent ügyesen szétválogattam, hogy ne legyen probléma, aztán most úgy tűnik, mégis lesz. A mosógép az egész öblítővizet a kertre engedi, (nem értem én ezeket az inglis pípölöket) és a lötty rózsaszín. Azt hiszem, a munkaruhám a bűnös, egész pontosan a piros polár pulcsi, és most meglehet, hogy az összes nacink kellemes lila árnyalatot ölt majd... Na, megyek, mert ha jól hallom, lejárt a program, aztán ha nem lesz krízis, majd még írok egy hosszabb pöccentést is.