Biztos néhányatok számára nem ismeretlen az a kis e-mailen terjedő szösszenet, hogy "Mit tehetünk az egészséges őrültségi szint fenntartásáért?". Egyes olvasóimról tudom is, hogy nem ismeretlen számukra, de ez most más kérdés.
Szóval ebben a néhány pontos dilisségben olvastam ezt: A pénzautomatánál, miután felvettél pénzt, kezdj el kiabálni: "Nyertem, nyertem, már harmadszor ezen a héten!". Nos, soha nem gondoltam volna, hogy bárminek is annyira fogok örülni, hogy majdnem felkiáltok, hogy nyertem, nyertem, de most mégis sikerült...

Két hónapja történt, amikor először jártunk a Brighton Pier-en, azon belül is a Palace of Fun nevű helyen, ami egy hatalmas játékbarlang igazság szerint, mindenféle nyerőautomatával, szerencsejátékkal és pénzbedobálós csodával. A játékok többségén plüssállatot lehet nyerni, de akad óranyerő automata és persze kisebb mennyiségű pénzt is lehet egy-kettőnél nyerni. A lényeg az, hogy nagyon család barát az egész, csak kevés igazán addiktív félkarúrabló és egyéb kocsmai játékgép van. A legjellemzőbb típus az, amelyiknél egy nagy kart kell irányítani egy üvegkalitkában különböző plüssállatok felett és ha jó időben, jó helyen engedjük le a kart, és persze még szerencsénk is, akkor kifoghatunk a nagy vaskarommal egy macikát vagy esetleg egy Shrek figurát. El tudom képzelni, hogy hány gyerek kapott sikító és sírógörcsöt már ezekfelett a játékok felett, ugyanis ha egy fél pillanatra úgy is tűnik, hogy sikerült megkaparintani az óhajtott ajándékot, még akkor is valószínűbb, hogy kicsúszik a karmok közül. Persze gondolom erről egyikőtöknek sem kell mesélnem, hiszen mindenki próbálkozott már vásári játékokkal. Olyannal például, ahol a puska, amivel elvileg CÉLBA kéne lőni, kb. fél méterrel húz félre, és a játékmester, miután a kezünkbe adta a puskát, két méterrel áll odébb tőlünk. Egyrészt azért, hogy ne találjuk el, másrészt azért, hogy jót röhöghessen a markába, amiért elhisszük, hogy eltalálhatjuk a félrehúzó puskával a hurkapálcát. Ennyit gyermekkori sérelmeimről, visszatérek a tárgyra.
Szó szerint a tárgyra, ami vágyaim tárgya lett. Szóval két hónapja pillantottam meg egy fent említett üvegkalickában. Rögtön beleszerelmesedtem, úgyhogy el is dobáltunk rá pár 50 forintost (oh, istenem a régi szép idők, amikor még volt ötvenesünk, amivel átrázhattuk a különböző automatákat...), hogy megszerezzük, de nem sikerült. Szomorú szívvel hagytam ott, esküt tevén (nem, nem egy tevéről van szó), hogy visszatérek még érte. Aztán könyörgőre vettem a figurát és megígértettem Judyval, hogy a névnapomra vagy a szülinapomra megszerzi nekem valahogy, ha már úgyis ott dolgozik a Pieren. Eltelt 2 hónap úgy, hogy rengeteget gondoltam rá, de semmi esélyt nem láttam rá, hogy valaha is megkaparinthatom. Végül eljött a tegnap, amikor munka után (délután kettőkor végeztem) úgy döntöttem, hogy meglátogatom Judyt munka közben. Hétköznap, rettentően szeles idő, gondoltam nem lesznek sokan, lesz ideje beszélgetni vagy valami. Aztán persze voltak forgalmas időszakok, amikor sorra adta ki a fagyikat, és ilyenkor nekem nem nagyon volt mivel foglalkoznom. Bementem hát a Palace of Fun-ba és újra megláttam, még mindig ott volt, ott mosolygott rám, hívogatva, hogy utolsó 60 penny-met, ami a tárcámban leledzik, költsem a megszerzésére. Meg is tettem, lévén 30 penny volt egy próbálkozás. Nem sikerült. Kikullogtam és elmondtam Judynak kudarcomat. Ő pedig megajándékozott egy font 10 pennyvel, hogy próbáljam meg újra. Azt mondta találta a pénzt, bár nekem van egy gyanúm, hogy nem, de ez lényegtelen. Visszamentem, bedobtam az egy fontost, ez három menetet jelent. Elsőre nem jött össze. Másodikra már nagyon koncentráltam. Amikor megragadta a buksiját, még nem mertem reménykedni. Lassan elkezdte felemelni, még mindig csak azt láttam a lelki szemeimmel, ahogy lassan visszazuhan a többiek közé. Aztán a kar végighúzta a kijáratig és belepottyantotta a végállomást jelentő tartályba. Kivettem és nem hittem a szememnek, kezemnek, a szerencsémnek. Büszkén vigyorogva haladtam ki vele a Palace of Fun-ból, Judy sem hitte egy percig sem, hogy sikerülhet, úgyhogy ő is meglepetten vigyorgott a kioszkjából.
Azóta boldog tulajdonosa vagyok egy Spike nevű (nem én adtam neki ezt a nevet, a bilétája mondta, hogy így hívják) bullterrier plüssnek. Hívjatok infantilisnek, esetleg bullterrier megszállottnak, de ettől most jó kedvem van. :)