LiLi & Judy menni Anglia

Mielőtt azt hinnétek, hogy egy újabb gasztronómiai bejegyzést kell végig olvasnotok, vagy hogy újra a Tesco Vályúzás (igen, már ige alakban is elérhető) rejtelmeiről írok, a cím jelenesetben a bejegyzésem tartalmának soktémájúságára (ismét szóalkotói mivoltban tetszelgem) vonatkozik.

Mint látjátok, el kezdtünk dolgozni a CSS és HTML rengetegben. Nem egyszerű. Én személy szerint tanultam ilyesmit egy keveset, de ebbe beletört a bicskám. Persze az esetek többségében kiderül utólag, hogy csak elnéztünk valamit.

A tegnap esti "érzékszervek parádéja" bejegyzést annyival egészíteném ki, hogy az audio describe lényege, hogy a mozipénztárban kért fülhallgatón keresztül magyarázzák el a gyengén látók számára a cselekményt. És ez a hangsáv, amit ők hallanak végig ott van az éterben csak mi nem halljuk, füles nélkül. De ez azért akkor is durva, nem?! Mintha egy számunkra hallhatatlan frekvencián elbeszélnének a fejünk felett.... Mindenesetre azt már kinéztem, hogy a Dark Knight-ot valóban játszák felirattal is, igaz nem sokszor, de egy két és fél órás filmnél biztosan szükségünk lesz a segítségre.

Jaj, mekkora idióták vagyunk, mindketten, karöltve! Az audio described nem egyenlő a subtitleddel! Míg az utóbbi feliratosat jelent, az audio described hangalámondásos vagy mi, gyengén látóknak, fülhallgatóba. Ami azt jelenti, hogy hallják, de nem látják, és ehhez kapnak segítséget szemben velünk, akik látják, de nem hallják, vagyis hallják, de nem értik. Vili?

Még nem hívtak, és e-mail sem jött, nagy a bizonytalanság. De nem adom fel. Punktum.

Azon vagyok, hogy a blogot kicsit pofásítsuk, de az egész HTML biszbasz egy nagy zagyvaság. Rajta vagyok, szóval, ha valami nagyon vad dolog jelenik meg hirtelen a blogunk helyén, akkor ennek tudható be, de nem kell aggódni, majd Lili visszacsinálja. Eddig még nem okoztam nagyobb fennakadást, de biztos nem kerül nagy erőfeszítésembe...

Szóval szombaton elmentünk megnézni a Wall-E-t. Imádtam! Bár a Pixar egyszerűen nem tud mellényúlni, szóval nem lepődtünk meg nagyon. De kicsit úgy vagyok a robotokkal is, mint a HTML-lel, tehát: jís meg blöá, és hogy: neeee. Szóval félve ültem végig a bő harminc perces előzetest. (nem, nem túlzok...)

Ím eljött hát a nagy nap, ma megyünk, és megnézzük a Wall-E-t. Oly sok várakozás, hiszti és trailerújranézés után, ma LiLi megkapja, amire már a Lecsó-ról távozva vágyakozott. És lesz új rövidfilm is, mint mindig, ezek pedig ugyanannyira izgalmasak és bájosak, mint maga a film, szóval nem érdemes késni...

Az interjúról

Well. Lili beteg. Kezdek gyanakodni a falak falszínű penésztelepére. Ketten együtt három és fél hónap alatt eddig négyszer voltunk betegek. Vagy talán a híres angol időjárás a ludas. Nyár közepe van, és a legjobb esetben is tavaszeleji állapotokat tapasztalunk. Szél szél eső. Szél szél eső.

Itt ülök a hostel alagsorában, forrócsokit szürcsölve, odakinn zuhog az eső, vagy épp nem, ki tudja. Otthon hőségriadó, itt pedig mint rám vert csapás fityiszt mutat nekem az angol időjárás. Hiába van tőlem 100 méterre a tenger, hozzá sem érhetek.

Nem tudom, miről hablatyoljak itt most nektek, de elég hosszú idő telt el a legutóbbi felbukkanásom óta, úgyhogy azért csak próbálkozom. Amolyan holtidőszakom van, otthagytam a Piert, de még nincs új munkám, az igazat megvallva nem is nagyon töröm magam érte. Hiányzik a családom is, a kiskutyánk is, róla sem tudok egyebet, minthogy szépen hízik. Pedig nem szép elhízva.

Először is, mint nálam oly sokszor, egy kis címmagyarázat: a Magyarországon hű, de nagy népszerűségnek örvendő Megasztár és Csillag születik nyugat-európai illetve amerikai társait mi kevéssé ismertük meg név szerint. Esetleg egy-egy youtube-on terjedő videón keresztül láthattuk Bianca Ryan-t, a 12 éves csodagyereket vagy esetleg mostanában olvashattunk utána, hogy Leona Lewis-t is egy ilyen brit tehetségkutatón fedezték fel. Én személy szerint soha nem voltam oda ezekért a műsorokért, a Játék határok nélkül mindig jobban lekötött, mint a Ki mit tud. Például elképedve ámultam és bámultam, amikor Magyarországon szívtipró férfiszépségideált csináltak Torres Daniból, aki az osztálytársam fiúja volt gimnázium idején, így többek között vele jártam a szalagavató keringőmet. Semmi extra nincs a gyerekben, szombat esténként mégis azt kellett néznem, ahogy tinilányok szívüket és lelküket illetve torkukat kiordítva áhítoznak utána. Szóval a gépezet mindig ledöbbentett. De ez egy másik téma, a lényeg, a lényeg, hogy Anglia tehetségkutatóját - az amerikai példára: America's got talent - Britain's got talent-nek hívják. Eddig a címmagyarázat. Most pedig következzék a sztori:

Nos, mielőtt vádló tekintetek kereszttűzébe fognátok kedves olvasóink, el kell mondjam, hogy már tegnap is megvolt a szándék, hogy írjak, de éppen olyan csiga tempóban haladt a wi-fi, hogy nem tudtam egyszerűen megjeleníteni az admint. Volt is grrr-zés és blááá-zás rendesen...
Lényeg a lényeg, most itt vagyok és arról szeretnék beszámolni, hogy ismét tévhiteket fedeztünk fel Angliáról. Mindenhol azt olvastuk és mindenkitől azt hallottuk, hogy az N.I. szám megszerzése kisebb harc és hogy az itt élő magyarok meg szokták ünnepelni, amikor végre megvan. Azt is olvastuk, hogy ha olyan interjúztatót kapunk, akkor az egész beszélgetés kihallgatásba fordulhat, ahol a kislábujjunk pontos méretére is rákérdeznek - persze inch és ezredhektár mértékegységekben.