Képzeljétek: fogtam egy pénzhamisítót!
Vagyis csak majdnem. Ne számít ez?

Szóval adott egy forgalmas hétvégi nap, Judy a Pier tetején a fagyisnál szolgálja ki a többszázadik vendégét, firkálgatja a bankókat rutinból, oda sem figyelve, egy olyan okostollal, amit ő még Magyarországon nem látott, de biztos létezik. OLyan, mint egy sárga filctoll, ami pénzre csakugyan sárgát fog, minden más típusú papírra viszont szürkét vagy barnát. (Néha kapóra jön, amikor nincs igazi toll a büfében, mert rajzolhatsz vele, vagy oldhatsz meg vele magad kreálta unaloműző egyenletet, ez nem vicc, én csináltam...)
Kb egy hónapja valakinek jókora összegben sikerült hamis pénzt elpasszolnia a Pieren, csak 120Ł-ot egyetlen kioszkban, a magyar Nikinél. Nem tudtuk, hogy tőle fogják-e levonni, vagy a managerektől, mert erről is volt szó. Biztos mondta volna, ha kifizettették volna vele, de majd megkérdezem. Szóval azóta mindenki nagyon komolyan veszi a pénzrajzolgatást, bár én csak a 20-asokat szoktam, annál kisebbet nem érdemes hamisítani. Szerintem.
Szóval már a nyolcvanezrediket firkálom aznap, mire látom, hogy a firka elszürkül.

Öhm. Izé. Meglepődtem. Most akkor mi van? Azt nem mondták, hogy ilyenkor mit tegyünk. Persze leblokkoltam, ami azt hittem, nem az én csésze teám, de hát istenem, megesik. Ami ezután következett, az vicces volt.
 - Bocsi, de ezt a pénzt nem fogadhatom el, mert nem igazi.
 - Ezt meg hogy érted?
 - Nem igazi. Hamis. Adj másikat.
 - Oké, tessék, itt van egy 10-es - mondja némi gondolkodás után. - Azt meg add vissza.
 - Nem adhatom. Úgy sem tudsz már vele fizetni.
 - De hát add már vissza, az az én pénzem.
 - Nem adom vissza, mert hamis. Át kell adnom a szekuritinak.
A vendég elmegy, én hülye elengedem. Persze mit tehettem volna azok után, hogy az első gondolatommal közöltem vele, hogy hamis pénzt adott? Hívtam a telefonon az office-t. Vicces, hogy csak akkor jutott eszembe, mint lehetőség. A manager azt mondta, mindjárt jön valami biztonsági őr. Jött is, átadtam neki a pénzt. Meglepődött, mikor azt mondtam, nincs hiány a kasszában, mert idejében észrevettem, és kértem másikat. (Hú még szerencse, hogy most nem úgy rajzoltam meg a pénzt, ahogy unalmas óráimban szoktam, mert néha bajuszkát szoktam kanyarintani a királynőnek. Nem Hitler-bajuszt, mint ahogy azt LiLi felvetette, hanem olyan kackiásat, mint V-nek van a Vendettában...)
Aztán még egy páran odaállítottak, köztük Alena, a supervisor, hogy Jaj, Dzsudit, hallottam, mi történt! - És ehhez olyan pofát vág, mintha legalábbis a kivégzésem híre jutott volna a fülébe. Aztán elmagyaráztam neki, hogy nincs semmi baj, mert nem fogadtam el a pénzt, de miközben dumáltam, arra jöttem rá, hogy dehogyis nincs baj. Ha volt annyi eszem, hogy észrevettem a hamis pénzt, hogy lehet, hogy a manuszt meg elengedtem? Szóval asszem komplett idiótának nézett, főleg mivel a kedves vendég - persze ezt csak én tudom -, tipikusan úgy viselkedett, mint aki tényleg egy hamisító, és nem úgy, mint egy manusz, akinek a sarki közértben nyomták a kezébe a hamis pénzt, tudatlanul.
Valószínűleg az volt a baj, hogy az első pillanatban még nem tudtam eldönteni, hogy a pasas szándékosan fizetett-e hamis pénzzel. Különben meg, szerintem, nem vagyok én Rex felügyelő, hogy saját szakállamra nyomozgassak.

Legyetek jók, és ne hamiskodjatok!