Ilyen figyelemfelkeltő cím után köteles vagyok valami vicceset és érdekeset írni, holott (halott) a téma elsősorban a jó szerencse.
Hogy távolabbról kezdhessem a történetet, talán először magát a hipotézist kéne meghatároznom: Miért vagyunk mostanában ily szerencsések, miért találkozunk, beszélünk a megfelelő emberekkel mostanában? Hogy hogy minden összejön mostanában? Legalábbis Angliával kapcsolatban.

Az egyik magyarázat a rövidebbik: nagymamám (az áldott jó, drága asszony) megajándékozott bizonyos kövekkel, melyek a Szűz jegyüeknek (lásd én) erőt, energiát és jó szerencsét ad.
Gyorsan szögezzük le: szkeptikus vagyok. Kb. mint Scully ügynök az X-akták első évadjának első egy-két részében. Nekem a kövek azok kövek. Lehetnek szépek vagy rondák. Lehetnek értékesek, és érhetnek egy vesekőnyit is (mely természetesen sokat ér annak, aki megszabadul tőle...). Soha nem tulajdonítottam nagy erőt a köveknek, se annak, hogy hogyan rendezem be a szobám, sőt nem hiszek a gonoszpókban (bocsánat, horoszkópban) sem.
Persze ettől még elfogadtam a két apró követ, ami nagymamám jószívvel és nagyra tágult kék szemekkel átnyújtott, és jó mélyen elsüllyesztettem a pénztárcámban.
Tehát ez lehetne az egyik magyarázat...

A másik sem kevésbé babonasztikus (igen, szeretek szavakat alkotni): van ugye Doyle törvénye (tessék felkutatni melyik filmből vettem, Spike Lee a rendező, ez volt a segítség)... bocsánat Murphy-é. Szóval Murphy és az ő törvényei az elromolhatóságról, illetve arról, hogy mindig az szív, aki nem vese (kezdek gyanakodni, hogy a vesének és nekünk valami mágikus kapcsolatunk van, ez ugyanis a vese harmadik feltűnése ezen oldalakon). Na bocsánat, szóval az szív, akinek nem kéne.
Én, régóta kutyát tartó egyén felszedem a kutyaszart. A saját kutyám után természetesen (másét azért nem vagyok hajlandó). Sőt, mi több, a kutyám van olyan civilizált és kultúrált, hogy hagyja, hogy a feneke alá tartsám a zacskót és egyenesen abba tojik. Nem tudom, hány kutya hajlandó erre a világon, ha valaki úgy tudja, hogy ez egyedülálló, akkor szóljon, mert akkor jól világszámot csinálok belőle és meggazdagszunk. Szóval nála ez az egész nem nagy ügy azzal, hogy nem is kell közvetlenül a kakihoz érnem, még zacskón keresztül sem.
De hogy beüssön Murphy törvénye: persze, hogy mindig én lépek mások kutyájának kakijába. Én, aki felszedem. Az elmúlt két hétben pedig különösen sokszor kellett cipőt mosnom. GRRR!
És itt jön a csavar. Mindenki ismeri a babonát, miszerint a kutyakaki szerencsét hoz...

Kezdek gyanakodni saját szkepticizmusommal kapcsolatban. Talán mégis Muldernek volt igaza. Talán az igazság tényleg odaát van. Talán tényleg az UFOk csinálták a kutyakakit és a köveket is. És az is lehet, hogy mégiscsak a patkányok a legokosabbak a világon. És különben is: 42!!!!