Fú. Na ott kezdődik a dolog, hogy bevallom, a héten nincs prodzsekt. Mindkettőnké lejárt pénteken, és semmi új nem indult. Egyelőre nem izgultuk magunkat darabokra, majd jön valami új. Vagy nem, és akkor majd sírunk, mert szeretjük ezt a melót. De a karácsonyi játékdömpingre számítunk, azokat még nem kezdték el tesztelni, és februárban kijön a Sims 3, csak esik le morzsa nekünk is.

Továbbá. Nagy nap ez a mai, mert vendégeink érkeznek magyarhonból. Lili nővére Zsófi és Lili nővérének újdonsült férje, Márton, a parancsnok, innentől csak Marci. Nem írom le ide, mekkora készülődésben és meglepősdiben áskálódunk, mert még otthon vannak, és elolvashatják. Szal itt fognak mézeshetelni, majd igyekszünk elterelni a figyelmüket a málló falakról. Jó lesz, üdülés nekünk is. Végre megnézzük Brightont ahogy rendes turistához illik. És magyar cigit szívunk.

ui.: bocs hogy ilyen ritkán és ilyen rövideket írunk, de jelenleg többnyire szétizguljuk magunkat a víziszörny miatt.

Na eddig szólt a Judy, mostantól a LiLi veszi át a tasztatúra feletti irányítást...
Hát lehet, hogy eddig tartott fényes játéktesztelői karrierünk, Judy gyilkolt, én meg fákat ültettem. Kár, hogy ezekkel a való életben nem boldogulnánk. Képzeljétek csak el, egy hónapnyi aktív, de virtuális házépítés és faültetés után elmehetnék építésznek vagy kertésznek. Judy persze már más tészta, ő maximum idegen légiósnak vagy hivatásos bérgyilkosnak mehetne el a kiképzése után. Persze kizárólag God módban. Azért tényleg nagyban reménykedünk, hogy jövő héttől lesz meló, bármi, még egy olyan játékra is simán visszamennénk, aminél profi fogászati műtéteket kéne végrehajtani. Bár ez Judynak nehezebb ügy lenne.... De szinte már látom is, ahogy Wii-n húzzuk a fogakat vagy PlayStation-ön gyökért kezelünk. Egyébként lefogadom, hogy még egy ilyen játékot is sikerülne addiktívvá tenniük a nagyokos játékgyártóknak. Itt van egy remek példa a hostelben, bolgár anyuka gyerekkel, egész nap World of Warcraft-ot játszik. Főleg az anyuka!!! És igen, egész nap, reggel 10-től hajnal 2-ig, 3-ig. Kaját csinálni, mosogatni is a gyerek (10 éves!) szokott felállni, vagy esetleg más rak eléjük valamit enni, miközben az anyuka teljesen a játékba szippantott fejjel, tekintettel mered a képernyőre. Közben nincs munkája és gyereket nem járatja iskolába. Tudnánk, hogy mit keres Angliában?! Ijesztő.

És közben bizony jönnek nővéremék is. Már nagyon várjuk őket. Nem volt egyszerű a szoba szerzés, mivel a hostelben kevés a dupla ágyas szoba és mind foglalt, valamint a twin szobák, általában emeletes ággyal rendelkeznek. Még júliusban próbáltam meg lefoglalni egy dupla szobát, akkor nem adták még, mert azt mondták, hogy nagyon rossz állapotban van. Augusztusban pedig már foglalt volt az a szoba, úgyhogy egészen szeptember elejéig úgy nézett ki, hogy más hostelben kell megszállniuk. Végül Dave, az éjszakás manager lebeszélte egy angol fickóval, aki egyedül lakott egy twin szobában, ahol két szimpla ágy van, hogy költözzön ki szeptember 15-én. Hát így lett szobájuk nővéreméknek. Persze mondta a vezetőség, hogy az S6-os szoba tényleg nagyon lepukkant, de mivel mi csak tegnap jártunk benne először, ezzel a ténnyel mi csak tegnap szembesültünk... Hát tényleg elég lepukkant, de szerintem az lesz a lényeg, hogy velünk lehessenek. Plusz a Madár (a nappali ház manager) egészen kitett magáért, nagy takarítást rendezett, kimosta a függönyöket, porszívózott és nagy, két személyes matracot hurcolt az összetolt szimpla ágyakra, tök egyedül, a legfelső emeletre. Persze a másodikon megkérdezte tőle két angol srác, hogy kell-e neki segítség, amire persze a Madár, erős, emancipált nőként (tinédzserként, mivel csak 19 éves) azt felelte lihegve, a súly alatt majd megszakadva, hogy nem kell, és a két angol srác erre már rá is csukta az ajtót, hogy ha nem, hát nem... Hát ennyit az angol úriemberekről.

Mivel viszont még van egy-két körünk - posta, ahol feladom a Satish (a ház tulajdonos) fehérneműit, Tecso, ahol veszünk az esti vacsihoz tavaszi tekercset meg a dekorhoz virágot illetve NationWide, ahonnan szerzünk pénzt nővéremék lakbérére - ezért most megyünk, mert még mindketten mamuszkában isszuk a reggeli kávénkat, délután negyed kettőkor. Nővéremék valószínűleg már lassan a reptéren vannak, éljen!
Remélem egy kicsit most sikerült kiengesztelni a rajongó sereget ezzel a dupla kiadású litániával... Zárásul álljon itt egy videó a viziszörnyről, amit Judy kapott szülinapjára: