Mielőtt bármit is írnék (persze már írtam, ami azt is jelenti, hogy már olvastátok is), én is kijelentem itten, hogy soha egy sort nem blogoltam ezelőtt, így nekem sincs sok fogalmam az esetleges szabályokról, illemtanról, blogopédiáról stb. stb.

   Hát, én lennék a másik leányzó, aki belevág a nagy utazásba ("azt mondtad, hogy ez az élet..." és egyéb finomságok). A végtelenbe és tovább (hogy tovább dobálózzak a filmes idézetekkel.)! Eddig több olyan teendőnk van, amit nem intéztünk el és kevesebb az olyan, amit már igen. Ez a blog arra is remek alkalom lesz, hogy nyomon követhesse bárki, mindenki, akárki, hogy hogyan küzdünk meg a mindennapos problémákkal... Na most elpuffantottam egy közhelyet.

   Lényeg a lényeg, ha esetleg úgy elvesznénk Angliában (Isten óvja a királynőt!), hogy meg se találnának minket többé, akkor itt lenne ez a blog, amiből majd jól filmet forgathatnak a Blair Witch Project stílusában. Már látom is magam előtt az utolsó bejegyzéseket: "És elnézést kérek Judy mamájától. Ne haragudj rám János, amiért elsőben meghúztam a füled! Most nem tudom hol vagyunk, három napja nem ettünk, csak hattyút, az is kacsa volt igazából. Itt mindent beborít a köd és a fish&chips. Büdös van. Nagyon félek... Ne haragudjatok ráááááám............"