Soha nem olvastam el egyetlen blogot sem, csak a Luki Daniét, de az övé legalább vicces volt. Ezt csak azért írom, hogy ha esetleg a blogírásnak szabályai vannak, akkor azokról nekem fogalmaim nincsenek, és hogy milyen lesz az enyém stílusa vagy miről fogok egyáltalán hablatyolni, hát még az is ködös, mint az úticélunk, Anglia.
Gyorsan leszögezném azonban az egyetlen dolgot, ami a blogírással kapcsolatban szilárd tény: ezt a blogot elsősorban magamnak írom, szerzőtársammal, LiLivel, aki erről még egy büdös szót nem tud, de majd csak megemészti. Mi ketten most fogjuk magunkat és elhúzunk Angliába, ahol tudniillik kolbászból fonják a sövényt. Szeretném, ha a mi kis kalandunk megmaradna ilyenformán, hogy őrületbe kergethessük majd vele az unokáinkat. És mivel sok embert hagyunk magunk mögött, akit nem hagy teljesen hidegen a sorsunk, úgy gondoltam, a blog-írás a legköltséghatékonyabb módja annak, hogy az érdeklődőket folyamatosan informáljuk. Rengeteg a dolgunk az előkészületekkel, így előre is bocsánatot kérek mindenkiről, akitől személyesen nem sikerül elbúcsúzni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.