Na itt vagyok újra, kérem szépen, sokkal jobban érzem magam. A munka nem olyan rossz, most, hogy a Bank Holiday-nek vége, bár a lengyelek suttognak valami olyasmiről, hogy az egész nyár egy nagy Bank Holiday lesz, de egyelőre ebbe nem akarok belegondolni.
Ja, igen, a lengyelek. Mondták nekem, hogy rengetegen vannak Angliában, 10 millióan élnek itt, de hogy a fél Pier vezetősége lengyel, és hogy a dolgozók közt is csak elvétve találsz egy csehet vagy szlovákot, az durva. De ez sem számít, mert mint kiderült, a szlovák megérti a lengyelt, a lengyel a csehet, úgyhogy mindenki nagyon jól elvan egymás közt egy olyan nyelven, amit csak én nem értek, meg Nihat, aki török. Időnként előfordul, hogy valaki elkezd hozzám beszélni pánszlávul, aztán sűrű bocsánatkérések közepette visszavált angolra. Nem bánom egyébként a lengyeleket, mert rendesek. Az angoljuk szörnyű, rosszabb mint az enyém, és néha teljesen képesek félreérteni az embert.
- Mikor tervezel kajaszünetre menni, Thomas?
- Ó, menj csak amikor akarsz.
Szóval kérdezni nem érdemes, csak úgy, hogy közben mutogatsz. És ne használj nyelvtanilag helyes mondatokat, főleg ne befejezett jelent, mert azt itt senki nem érti.
Ellenben mindenki keményen dolgozik, segít, ha nála épp nincs sor, és mosolyog, még akkor is, ha egy mondatot nem beszéltél vele. Van itt egy kínai lány (egyébként kínaiak is képviseltetik magukat a Pieren szép számmal) ő csinálja a leggyönyörűbb fagyit szerintem a világegyetemben, de legalábbis marha precízen dolgozik. Egy szót nem szóltunk még egymáshoz, csak egyszer egymás melletti büfékbe voltunk beosztva, azóta folyamatosan vigyorog, de olyan életörömmel, ami órákra garantálja az ember jókedvét. Biztos ismertek ilyen embert.
Szóval bírom a Piert, a munka nem sokban különbözik a mozistól. Szerencsére nincs akkora szigor, vagy ha van is, azt nem burkolják ijesztő arckifejezésekbe meg parancsokba. A főnök kér, megköszöni, mosolyog, megkérdezi, hogy vagy, még ha ez csak udvariasság is. Két hete vagyok itt, de folyton azt kérdezgetik, jól érzem-e itt magam.
Van azért jópár vicces dolog. Nincs kasszahiány, csak ha túlléped az 5 fontot, azt is elosztják az aznap a kasszán dolgozók között. Ha szomjas vagy, kiveszel valamit a hűtőből, vagy csapolsz egy fagyit magadnak. Mindennap jár egy kávé, és kedvezmény a kajáldában. Ha nem akarsz fizetni érte, elcsensz pár fánkot vagy összedobálsz egy hotdogot, senki nem bánja, csak ne a pultban edd meg. Ha a vendéggel akarsz kedves lenni, megteheted. Miért ne adhatnál neki 12 fánk helyett 13-at? Nincs pohármérce, sem üdítő vagy fagyiselejt, nem ebbe fog belerokkanni a cég.
Ami fáj, az az, hogy összesen egy darab öt négyzetméteres öltözőnk van, szekrény nincs, nem hagyhatsz benne semmit. Pénzt, telefont leadni az irodában, be egy borítékba, kis füzetbe vezetni, mennyi pénz van nálad. A jelenléti íven kívül van egy elektromos tenyérleolvasónk, beírod a dolgozószámod, azt hogy érkezel vagy távozol, és ráteszed a kiskezed a leolvasóra, beilleszted a kis rücskök közé. Ezen kívül nem sok ellenőrzés van, ha ki akarsz menni szünetre, csak szólsz a kollégádnak, hogy figyeljen a pultodra. Nem rossz.
Na most talán csak ennyit, mert mennem kell munkába, hogy mindezt személyesen is átéljem újra, ma is, holnap is. Csütörtökön szabad vagyok, erre beraktak egy oktatást, ami négy órán át tart majd, de legalább fizetik.
Legyetek jók és szorgalmasak, puszi!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.