Míg a háttérben Judy csendesen kipakolta egyszer teljes ruhatárát a szekrényből, majd bepakolta az egészet a "cuki fűzöld" bőröndbe, majd kipakolta, kimosott két adag ruhát, családi életet élt (bemutatva Brightont a viharvert, de örök és elnyűhetetlen középiskolai atlaszon), teregetett, kozmetikumokat gyűjtött maga köré, megállapította, hogy az eredetileg eltervezett teljes ruhatár bepakolása helyett bőven elegendő lesz neki a ruhatár háromnegyede (majd megállapította, hogy a fele is elég lesz...), kakaót csinált nekem, megszabadult pár lyukas zoknitól, felfedezte kifogyhatatlannak tűnő vas tartalékait (itt most a tablettára gondolok, nem vasrudakat rejtegetett az ágy alatt), mely jó szolgálatot tesz majd, ha elfogy a hattyú a tóról, addig én egyre csökkenő lelkesedéssel próbáltam összehozni nekünk egy-egy elfogadható angol nyelvű önéletrajzot. Igen, jól kivehető a fenti felsorolásból, hogy az egész délutánom ráment...

No nem azért, mert ennyire "poor" lenne az angolom. A problémák ott kezdődtek, hogy mindent tudó csoda könyvünk, bibliánk, Sipos Judit és Katalin Thwaites könyve, az Élj és dolgozz Angliában! azt írta: angol stílusú CV nélkül szóba se állnak velünk brithonban. Oké, google fel, "angol stílusú CV" be, enter... és semmi. Az amerikai típusút már mind ismerjük, találtam persze angol nyelvű minta önéletrajzot is. De olyanról sehol senki nem hallott, hogy egy CV-nek angol stílusa legyen. Hmm... Oké, hamar túljutok én az efféle megpróbáltatásokon már, találtam hát Európai Uniós önéletrajzot, Europass néven. Millióegy nyelven tölthető le és elvileg azért dolgozták ki, hogy egész Európában ez az egységes CV forma legyen elfogadott (más kérdés, hogy 1., nem tudom, mikor vezették be, és így nem vagyok tisztában az elterjedtségével, 2. az angolok gyomra már az eurót se vette be, miért pont a központosított CV-vel lenne ez másként.).
Neki is láttam nagy metróval és hévvel, hogy kitöltögessem, átirogassam a saját adataimat a mintában és akkor itt jön a nagy betűs DE!
1. még nincs angol lakcímünk, telefonszámunk, így ezeket a kis rovatokat buktam
2. hatalmas betűkkel kéne már most beírni, hogy pontosan milyen munkára jelentkezem, pedig hát tudja a fene egyelőre, hogy miből választhatok majd.
3. mi lehet pontosan az intézményi kommunikátor (hasznos és keresett végzettségem) angol megfelelője?!
4. hogy lehet azt ragozni bekezdéseken át, hogy mit csináltam egy mozi büféjében
5. nem elég, hogy kisebbségi érzetet kelt bennem, hogy külön rovat van a szociális, a szervezési, a technikai, a számítógépes és a művészi képességeknek (mindez természetesen a munkatapasztalat, a tanulmányok és a nyelvtudás megfelelő rublikái után), de mindezek után még van pofája megkérdezni a CV-nek, hogy van-e "other" képességem, kompetenciám, tapasztalatom, képesítésem, készségem stb. És persze minden fent említetthez jó nagy üres, kongó (nem, nem az ország) hely társul.
Hát mit várnak ezek, matuzsálemi korban lévő űrlényeket?!

Mindenesetre elkészültek a CV-k, reméljük hasznukat is vesszük majd és nem az első pillanatban röhögnek körbe minket a munkáltatók, amikor majd meglátják. Ha mégis így történne, akkor bizony megyünk majd az emberjogi bíróságra Strasbourg-ba és jól bepereljük az egész uniót. Az angolok úgyis csak kényszerből vannak benne, Erzsébet például tuti, hogy utálja az egészet szíve minden pici csücskével... és hát a királynő szava az szent!