Mielőtt azt hinnétek, hogy egy újabb gasztronómiai bejegyzést kell végig olvasnotok, vagy hogy újra a Tesco Vályúzás (igen, már ige alakban is elérhető) rejtelmeiről írok, a cím jelenesetben a bejegyzésem tartalmának soktémájúságára (ismét szóalkotói mivoltban tetszelgem) vonatkozik.

Szóval ott van először is az a téma, hogy megkaptuk a játéktesztelő melót! Több mint egy héttel az úgy nevezett interjú után felhívott minket Vajmező, hogy hurrá, megkaptuk a munkát, a tesztünk sikeres volt. Mivel már éppen ideje lenne nálam a váltásnak (EAT.-nél nem adnak extra órákat és mást se csinálok, csak bagetteket, pedig nem vagyok jó a kajákkal. Ők is tudják, hogy a kiszolgálás lenne az én területem, de csak nem tesznek kasszára, ehelyett hagyják, hogy minden nap elcsússzak a 70 bagett elkészítésével, de hát ők tudják...), és a pénzügyi helyzetünkön is sokat lendítene ha 6.65 fontos órabérét dolgoznánk, ezért elöntött minket a boldogság. Lelki szemeim előtt már meg is jelent az esti pezsgőbontás (inkább lelki ízlelőbimbóim előtt, mögött, alatt, felett jelent meg a pezsgőbontás, de ez most nem lényeg). Aztán Vajmező megkérdezte tőlem, hogy kell-e egy hét felmondási idő. Mondtam neki, hogy kell, mert ez egy állandó munka az enyém, és nem hagyhatom csakúgy ott. Erre kihátrált és közölte, hogy állandó, stabil munkát ne hagyjak ott emiatt, mert ez csak projekt alapú, és ebből nem biztos, hogy tudom fizetni a számlákat és a megbízóinak most olyan ember kell, aki azonnal tud kezdeni főmunkaidőben. Hiába győzködtem, hogy én akkor is belevágok, mert ennél csak jobb lehet, azt mondta, hogy nem ajánlja, hogy kilépjek, úgyhogy majd később esetleg beszélünk, de most akkor erről lemaradtam. Uh, düh és vérben forgó szemek. Azóta is. Mindenesetre Judy azóta elvégezte a tréninget, ami két napos volt és elvileg egy hét múlva kezd, de minderről, a tréningről, az elmúlt két napról, a munkáról, a Babel mediáról, az 5 oldalas, apró betűs szerződésről és a játéktesztelés izgalmairól írjon majd ő.

Aztán ott van az a téma is, hogy van hűtőnk a szobánkban! Bizony, az éjszakás manager, aki Dave (és mi Schumacher-nek hívjuk) szerzett nekünk egy pici, de hasznos hűtőt, hogy a kajáinkat ne lenti hat büdös, lejárt étellel és csírázó répával teli, mindenféle ismeretlen eredetű folyadékban tocsogó hűtőkben tartsuk. Dave egyébként egy rettentően izmos férfiember, aki angol, de máltai is... ezt még nem pontosan értjük. Tele van tetoválva, még a feje is, kopasz és hasonlít Schumacherre. Ha valakivel probléma van, vagy valaki túl részeg (bár ez a kettő általában egy kategóriába esik), vagy nem fizet lakbért, akkor jön Dave és seperc alatt helyre teszi a dolgokat. Külön vicces az, amikor este kilenc óra előtt (9-kor zár a konyha, valami jogi előírás miatt) elkezdi kihajtani az embereket a konyhából: "5 minutes people, 5 minutes!!!" vagy "Come on, if you are ready, you go!"
Lényeg a lényeg, szerzett nekünk egy használaton kívüli hűtőt, ami már fent csücsül a szobánkban és már van is rajta hűtőmágnes. Nem, nem cikis Brightonos (mert hogy itt is megtalálható ám minden, amit Szentendrén találnátok Magyarországos kiadásban vagy éppen Párizsban vagy éppen Londonban... a cikis szuvenír boltok ellepik a világot), hanem L'ecsós (Pixar!), a Disney boltból szereztük, mert le volt értékelve. Ennyit erről.

Újabb téma, hétvégén Brighton Pride. Anglia legnagyobb meleg felvonulása, egyben a város egyik legnagyobb eseménye minden évben. Öreg, fiatal, hetero- és homoszexuális egyaránt kint van elvileg ilyenkor az utcákon és ropja. Azt hallottuk, hogy a buszok sem járnak ilyenkor, és az összes utca tele van emberekkel, bulizókkal és nézelődőkkel. Ilyenkor érzem azt, hogy milyen messze vagyunk Magyarországtól, ahol savval töltött tojásokkal dobálják a felvonulókat. Szeretek itt élni...

Utolsó téma, a GoldenBlog verseny. Elkezdődött a szavazási időszak. Bekerültünk az elvileg erősen gyomlált, 200-as mezőnybe, ami vicces, mivel nem is magunkat neveztük, így igazán nem számítottunk semmire. Már ez jól esik valahol. Persze nem remélünk sokat, hiszen rengeteg, nálunk okosabb, ügyesebb, élettapasztaltabb blogger és a miénknél fontosabb, jelentősebb, izgalmasabb és érdekesebb blog van a versenyben. Azért egy izgulást megér.

Ennyit mára, holnap Judy beavat titeket a bug keresés érdekességeibe, míg én bagetteket gyártok az EAT.-nél és epedve várom, hogy visszahívjanak valamelyik moziból, ahova elküldtem az önéletrajzomat. Aztán talán két hét múlva már én számítógépes bogarat, bocsánat, bakit keresve ülök majd a Babel Media valamelyik gépe előtt. :)