LiLi & Judy menni Anglia

Színes, magyar vígjáték (2008) Két elszánt leányzó úgy dönt, hogy elhagyja szülőföldjét, és nekivág a kalandokkal teli útnak, mely a Ferihegyi repülőtéren át a "Ködös Albion"-ba vezet. Útjukon ezer veszély leselkedik rájuk; a lányok nem is sejtik, mekkora fába vágták fejszéjüket. A főszerepben: Hornyai LiLi és Csiky Judit.

Kalendárium

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Így írtok ti...

  • Sushuka: Hallo! Kutya kiutaztatassal kapcsban gugliztam majd kidobota az oldalatokat, es hat amellett h hasznos, tanulsagos eszmeletlen sokat rohogok :D uh akerdesem az lenne,h mi van veletek??? Kivancsi len... (2013.04.06. 00:29) Az, amelyik a Judyról szól röviden...
  • anonimaurora: Sziasztok! Nem akartam leragadni nálatok,csak körbe szerettem volna futni a témát s végül annyira egyedi és haláli jó fejnek tarom a stílusotokat,hogy mindent végig csekkoltam :D Pedig a célom,az an... (2011.11.10. 22:20) Mi van mar?!
  • Aragornka: Szia, hasznosak az írásaid. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan jelentkeztél a mekibe és mennyi idő telt el addig, amíg felvetek. Sajnos újdonsült telepesként fogom én is kezdeni és így jól jönne ezt t... (2011.07.18. 11:07) A Mekdonáldc titok
  • gerihajn: Szia, Szerintem ez az oldal is tok jo: www.ingyenesangliaimunkalehetosegek.com/ Itt Angliaban elo magyarok tesznek kozze munkakat. En ezen az oldalon talaltam egy kitchen porter munkat. Akkoriba... (2010.12.03. 22:35) Munka van. Csak nem nekünk.
  • dalmi001: szia ciccccc!!!Ti autóval vittétek a kutyusotokat??mert mi is szeretnénk de már nem tudjuk kinek higgyünk!!mi kellett nektek pontosan a kutyus kiviteléhez??köszi nagyon fontos mert februárban vinnén... (2009.11.12. 19:07) A víziszörnnyel mi lesz?

free hit counter

2009.01.06. 18:01 DarthRosenberg

Valami bűzlik Calais-ban...

A pár nappal (héttel?!) ezelőtti kis kedvcsinálóból már kiderült, természetesen a kutya kihozatal sem sikerült úgy, ahogy el volt tervezve… De végülis miért is sikerült volna, hiszen mi lenne ezzel a bloggal, ha velünk nem történnének mindig ilyen kalandos/katasztrófális/izgalmas/siralmas dolgok?! Miről tudnánk írni rendszeresen (oké, tudjuk, most sem írunk rendszeresen, de ez most más kérdés), ha folyamatosan lenne pénzünk, soha nem kerülnénk utcára, mindig lenne munkánk és soha nem lennénk betegek?!
Szóval a történet megértéséhez szükséges mellékinformációk: december 18-ára vártuk Judy anyukáját, tesóját és kutyánkat. Egy Szabolcs nevű fiatalember hozta őket autóval, aki mellékállásként űzi a fuvarozást Anglia és Magyarország között. A kutyának a határátlépés előtti 24-48 órában szüksége volt még egy kullancs elleni kezelésre és egy féreghajtásra is, ezt édesapám a fóti állatorvosunknál intézte 17-én reggel.
A történet maga pedig ott kezdődik, hogy 18-án este elmentünk Tescozni, lévén rettentően izgultunk, hogy a kutya papírjaival minden rendben legyen (hülye angoloknak annyi kikötése van, de erről már olvashattatok korábban is itt), gondoltuk egy kis vendégváró vásárlás majd elűzi a sztresszes (sztrasszos sztreccs strucc cucc) pillanatokat. Jól meg is pakoltuk a kosarunkat, persze főleg Vájú termékekkel, de azért jóval színesebben, mint az elmúlt jópár hónapban megtettük. Épp valami igazi angol barna sört kutattunk Judy öccsének, valamint a Martini leértékelést szemléltük („nézd, három fonttal kevesebb, mint általában! Szabad?!”), amikor megszólalt a telefonom. Tudtuk, hogy ez nem jelenthet jót, mivel sejtettük, hogy akkor lehetnek körülbelül a kompnál. A telefonba Judy öccse szólt bele, hogy nem engedik át őket a határon, valami gond van a kutya útlevelével.
Na most először azt hittem, hogy viccel… Az elmúlt hetekben, mióta biztos volt, hogy jönnek, Gabika gyakran szerette rám hozni a frászt azzal MSN-en, hogy közölte, hogy bocsi, még se jönnek. Aztán szembesülni kellett vele, hogy nem viccelt, ott ragadtak Calaisban. Első kétségbeesésünkben fogtuk magunkat és kivonultunk a Tescoból, jól megpakolt kosarunkat a placc közepén hagyva. Aztán úgy egy órás telefon banzáj kezdődött, beszéltünk apámmal, Judy tesójával, a Szabolccsal, nővéremmel. Szabolcsnak (aki a calais-i társaságból egyedül beszél angolul) indulnia kellett az utolsó komppal, hiszen várták Angliában az utasai. Judy anyukája nem akarta Gabikát a semmi közepén Franciaországban hagyni egyedül a kutyával. Úgyhogy már olyan mondat is elhangzott, hogy induljunk el Calais-ba, ők kikötik a kutyát, de valami olyan helyre, ahol majd megtaláljuk……………..

Végül Gabika mégis ott maradt Lizussal a vonatállomáson, némi euróval, de nem létező angol vagy francia tudással. Mi eközben természetesen többszörösen kisírtuk a szemünket, felzavartuk a szomszédot, hátha van valami ötlete (valami hivatalnok, aki a brighton-i állatvédelemmel meg környezeti dolgokkal foglalkozik). Végül Judy anyukája megérkezett olyan hajnali 5 óra felé. Megtudtuk, hogy a fóti állatorvosunk, dr. Juhász János, aki elvileg intézett már kutya útlevelet az Egyesült Királyságba, azt az egy fajta kullancs elleni szert adta a Lizának, ami nem engedélyezett itt. Kb. 15-16 éve járunk a pasihoz… picit több odafigyelést vártam volna tőle. No mindegy, ott tartottunk, hogy átolvastunk minden, a számítógépen lévő anyagot az állat behozatalról Angliába, és találtunk egy kis kaput: ha a gazdi Angliából megszervezi a karantént az országon belül, akkor átjöhet az állat Franciaországból Doverig. Ez nekünk már megfelelt volna, elvégre csak a Calais-ba való kiutazást próbáltuk meg megúszni, hiszen Doverben már a fontunk is többet ér és az angol nyelvtudásunk is. Szóval reggel első dolgunk az volt, hogy felhívtuk a doveri karanténokat, hogy fogadják-e a Lizát arra az egy napra, amíg megkapja a megfelelő kullancs elleni oltást és letelik a 24 óra. Persze kiderült, tele vannak a doveri karanténok és hogy elvileg máshova is meglehetne szervezni a dolgot, de még ha Doverben is oldjuk meg a dolgot, akkor is egy rakás pénzbe került volna (70 font kiszállás a kutyáért Doverben, 150 font per nap tartás), hát még akkor, ha valami Dovertől távolabbi karanténba szállítattjuk a kutyit.
Ez idő alatt Gabika kint csövezett Lizával Calais utcáin. Már körülbelül előző este éjfél óta voltak kint egy idegen ország utcáin, minimális élelemmel a hidegben. Az utcára kerülés tipikusan egy olyan élmény volt, amit NEM szerettünk volna megosztani senkivel sem (na jó, talán a Satish-sel igen), erre mégis csak sikerült.
Úgyhogy 19-én délben (három órával a műszakkezdésem előtt) eldőlt, hogy indulnom kell Calais-ba. Hát nem volt kellemes érzés, de fél kettőkor hálózsákkal, némi mézeskaláccsal és Nick Hornby könyvvel a hátizsákomban felszálltam a Doverbe tartó vonatra. Doverben pedig felszálltam a Calaisba tartó kompra. Közben egyszer beszéltem Judyval, aki kitartó és rendkívül hasznos kutatómunkát végzett az interneten. Kiderült, hogy a kutyával nem fogok tudni átjönni a kompon, csak autóval, úgyhogy Calais-ban kell maradnom 21-éig, amikor is a Szabolcs jön vissza Angliába Judy anyukájáért. Judy elmondta, hogy melyik hotelbe jelentkezzek be, ami a legolcsóbb és vihetem a pökit is. Szóval ellátott minden infóval, ami a biztonságos túlélésemhez kellett.
Sajnos Brightonból Calais-ba így is úgy is egész napos volt az út, hiába szálltam fel mindenből arra, ami a leghamarabb jött. Este 9 felé léptem francia betonra, és megtörtént az első találkozás is Liza kutyával 8 hónap után. Az öröm kitörő volt mindkettőnk részéről… :)
De az elsődleges prioritás az volt, hogy Gabikát biztonságba, melegbe, kajába, zuhanyba, kádba, Brightonba juttassam, úgyhogy vettem is neki egy kompjegyet a legelső kompra Doverbe és felraktam rá. És ez az a pont, ahol kettéválik a sztori egy kis időre:
Gabika szerencsésen átjutott Doverbe, de addigra már rég elment az utolsó vonat Brighton felé. Judy telefonon beszélt a vonatos jegypénztárossal, hogy írjon egy levelet a reggeli nyitós pénztárosnak, hogy annak a szegény összefagyott, kialvatlan fiúnak milyen jegyet kell adni és melyik vonatra kell felrakni. Úgyhogy végül Gabika 20-án reggel fél 9 felé érkezett meg Brightonba. Ezúton is ezer és millió hála neki, amiért nem rakta ki, hagyta el a kutyát valahol Calaisban, és hogy nem hagyta megfagyni és éhenhalni sem. Gabika volt a nap hőse, az biztos!!!
A másik fele a sztorinak az , hogy a Gabika szerint egy órányira lévő, Judy szerint pedig 5 percnyire lévő városközpont végül olyan 20 percnyi sétánkba telt a kutyával. Meg is találtam a Hotel Bel Azurt, ahova Judy utasított még korábban. Igaz, végül nem 85 euró volt a két éjszaka, hanem 90, de ellenben nem volt felár a kutyára, szerencsére. Az adókkal így is 91 euró 40 cent lett volna a két éjszaka, nálam meg csak 91 euró 20 cent volt, de ez nem zavarta őket. A kutya meg még annyira sem… rá se néztek. Ez Angliában bizony nem így működne…
Mindenesetre becsekkoltunk, Liza kapott egy kis ennit, aztán gyorsan álomba merültünk. Másnap reggel elindultunk, hogy visszamegyünk ahhoz az állatorvoshoz, akinél még 18-án Szabolccsal voltak a kutyával, aki megpróbált megoldást találni az útlevél problémára. Meg is kérdeztem a hotel recepciójánál a főnökasszonyt, hogy hogyan lehet taxit hívni. Azt mondta hív ő nekem, miért, hova akarok menni. Elmondtam neki a szituációt a kutyával, megmutattam az állatorvos címét és elmagyaráztam az útlevél problémát. A csajszi fogta magát, felhívott egy állatorvost, időpontot kért nekünk és utána részletesen elmagyarázta, hogy merre kell mennem, hogy odaérjek. Ez volt az első pont, ahol arra kellett gondolnom, hogy a franciák jobbak, mint az angolok… Oké, nem jobbak, de nagy általánosságban rendesebbek – pusztán emberségből – másokkal. Szóval elindultunk Calaisban, felváltottam a maradék fontomat (kb. 100 fontot vettem ki Doverben, abból maradt 60, plussz felvettem 100 eurót, de az már mind elment a szállásra és Gabika kompjegyére), vettünk telefonkártyát (7.50 euró – mert a francia telefonfülkék nagy többsége nem érmével működik, hanem kártyával), felhívtuk végre Judyt (aki szegény már majdnem egy napja nem hallott semmit felőlem), ettünk egy parkban (megosztozkodtunk a kenyér-pepperami felhozatalon). Végül, mivel rettentő korán megtaláltam az állatorvost (jók voltak a hoteles csaj instrukciói), délben úgy döntöttem, hogy megkérdezem, ugyan, bemehetnénk-e most, két órával az időpontunk előtt. Természetesen igent mondtak, állatorvos csajszi meglátta az útlevélben a matricát a kullancs kezelésnél és rögtön rázta a fejét (kedves angliázók, akik kisállattal terveznek jönni: Stronghold nevű kullancs elleni kezelés TILOS, ne engedjétek, hogy az állatdokitok ilyet adjon a kedvenceteknek). Megcsinálta neki a helyes kezelést, beadta neki a féreghajtót (mert azt is meg kellett ismételni) és még a visszahajlott farkaskörmét (ami belefúródott a húsába a kutyának, köszönjük Feketéék – akiknél panziózott a kutya) is lecsippantotta egy fél pillanat alatt. Az egész 5 perc se volt, megkértem kétszer is, hogy nézze át az útlevelet, hogy minden stimmeljen, végül fizettem 40 eurót az egészért (a másik állatorvos 80-at akart kérni tudtommal). Maradt kb. 5 euróm.
Visszamentünk a hotelbe, én kiolvastam a 23 és háromnegyed éves Adrian Mole naplóját, snookert néztem és az angol verzióját annak a rettentően elmés műsornak, ahol mindenféle hírességek táncolnak. Nálunk is ment (lövésem sincs már a címéről), csak itt nagyobb sikere van, butulásnak jó volt Franciaországban töltött időmre. Este lementünk sétálni, és megálltunk egy útmenti sültkrumplizónál, elvégre Frencsből ered a frencs frájz. Kértem egy kis adagot, gondoltam valóban picike lesz, de vacsinak megteszi. Na most a kis adag az kb. 5 jól megtermett, elképzelhetően génkezelet krumplinak megfelelő sült burgonya volt, nem mondom, jól laktunk vele aznap este. :)
Éjjel végül nagy volt a csábítás, hogy megnézzem a V mint Vérbosszút a BBC-n (Remember, remember, the 5th of November), végül inkább aludtunk.
Judy elmondása szerint másnap, 21-én este 8 óra felé számíthattam a Szabolcsra, hogy felvegyen a hotel előtt. Mivel a hotelből egykor legkésőbb ki kellett csekkolnom, ezért előttem volt 7 óra a világ egyik leguncsibb városában. Úgy értem Calais tipikus köztes város, még nem vagy Angliában, de már nem érzed Franciaország varázsát sem. Elmentem a komphoz és lecsekkoltattam a hivatalaos szervekkel a kutya útlevelet, hogy semmiképp ne legyen problémánk este a határnál. De ezután már csak sétáltunk fel-alá cél nélkül, végül lecsücsültünk egy parkban, gondolván, majd ott kiolvasom a Pop, csajok, satöbbit, míg várnom kell. Természetesen megtalált magának egy perverz park monszter. Odajött, hogy jól vagyok-e, ezt kb. megkérdezte 10-szer, majd arról beszélt, hogy milyen szép vagyok és hogy ő mennyire szeret engem (Jú bjutiful! Veri gud sép! Áj láv jú, rillí!). Aztán elkezdte találgatni a nevem (Marion? Julia? Maria? Rosa?). Egy darabig lökte a sódert, egy darabig reménykedtem, hogy lelép ha nem válaszolok, nem nézek rá, ilyesmi… Végül nem lépett le, úgyhogy leléptem én. Csak tudnám, hogy a kutya, jó szokásához híven, miért nem üldözte el a fenébe ezt a nyomorult pasit?!
Mindenestre inkább visszamentünk a városközpontba, vettünk egy másik „kis” adag sült rumlit, megeszegettük kettecskén egy padon ülve. Végül, nem tudván mit kezdeni magunkkal, visszamentünk a hotelbe, ahol ismét a főnökasszony volt szolgálatban. Megkérdezte, hogy minden rendben-e, elmondtam neki, hogy már kicsekkoltam, de nincs hova mennem, amíg meg nem jön az autóm a kompra. Megengedte, hogy a hotel várótermében töltsem a fennmaradó időt, nagyon rendes volt… Este hét óra felé ittam egy kávét a hotelben (elköltve az utolsó eurómat is) és kibattyogtam a hotel elé a kutyával őrülten várva már a pillanatot, amikor végre újra angolhonba érhetek. Aztán teltek-múltak a percek, kezdtem kétségbeesni. Már este kilenc is elmúlt, bementem a hotelbe, megkértem a portást, hogy hadd telefonáljak, de nem engedte meg (egyetlen rossz tapasztalatom a 3 nap alatt franciával, plusz a park monszter). Kint a hotel előtt elkezdtem makogni egy pasinak, de szerencsére kiderült, hogy tud angolul, szóval elmondtam neki az egész szituációt és mégkértem, hogy adjon eurót nekem, és én adok neki fontot (mert apróban még volt kb. 8 fontom). A kezembe nyomott egy két euróst és azt mondta, hogy nem kéri a fontomat. Rendes.
Mindenesetre felhívtam a Szabolcsot és kiderült, hogy ő azt mondta a Judynak, hogy 8 és 10 között fog Calais-ba érni, de igazság szerint valószínűleg már csak fél 11-re ér a hotelhez. Eléggé kétségbeestem, de azért kitartottam, olvastam a könyvem és próbáltam regulázni a kutyust. Fél 11-kor meg is érkezett a Szabolcs és már mentünk a komphoz. Az útlevéllel rendben volt minden és a Szabolcs még azt is kibulizta, hogy ne kelljen újra jegyet fizetni a kutyának, elvégre két nappal azelőttről volt felhasználatlan jegye.
Azt még tudni kell, hogy a kompra nem lehet felvinni kutyát, viszont ember meg nem maradhat az autóban. Szóval Lizának ott kellett maradni a kocsiban. Egyrészt Szabolcs féltette a kocsiját, én meg persze féltettem a kutyát (még soha nem hajózott). Végül az utazás végén örömmel láttuk, hogy a kocsinak nem esett bántódása és a kutyának sem… Beültünk, elrendezkedtünk, amikor Szabolcs észrevette, hogy nincsenek meg a szendvicsei. Ez a fenevad bezabált 4-5 szendvicset PAPÍROSTUL! Úgyhogy Doverből ment a telefon az ittenieknek, hogy szendvics projekt van bélpoklos okokból.
De szerencsére innentől kezdve már rendben megérkeztünk, és amikor én haza értem Judy anyukája és öccse már mentek is, szóval a családi háromnapozás igazán családi maradt. Kihagytam három nap munkát és elköltöttem kb. 200 fontot. Plussz a telefonszámlák és egyéb költségek… hát, egy olyan 100.000 forintot biztosan veszítettünk az kalandon. Érdemes lenne érdeklődni ez ügyben Juhász doktornál… vajon van-e kedve nekünk adni azt a 100.000-et…

Mindegy, újabb élettapasztalat a gyűjteménybe: a calais-i sültkrumplizóknál érdemes kis adagot venni.

9 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://brighton.blog.hu/api/trackback/id/tr10861869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ckai/poke and destroy · http://www.nyariviola.blogspot.com 2009.01.07. 09:30:58

hat ez orulet! nalatok sosem all meg az elet...:D orulok h minden rendejott, es h kutyus is jol van.

joco78 · http://tavolazsiatol.blog.hu 2009.01.07. 13:38:39

Az agyam ledobja az ékszíjat. Vagy ahogy mifelénk mondják, ti sem szarral gurigáztok!

Csillinger 2009.01.13. 20:43:21

Imadom a blog-otokat!Veresre rohogom es duzzadtra sirom a szemem miatta.
Egyebkent a szituaciok nagyon ismerosnek tunnek... :)
Sok hasznos dolgot tudtam meg innen es az a jo az egeszben, hogy nem egy szaraz anyagon kell atragnom magam oldalakon keresztul, hanem elvezhetem az edes-fanyaru irasaitokat.
Mar 7 honapja elek ebben az orszagban es egyre surgetobbnek erzem, hogy hon szeretett kis kedvencemet magam utan menekitsem, ugyan is marhara hianyzik!!!!
Azt tudtam, hogy szo van valami karantenrol, de pontosan meg most sincs fogalmam rola. Az interneten valo kutakodasom kozepette akadtam ra ujfent a blog-otokra es azon belul is Viziszornyre.
A datum alapjan rajohettem, hogy ti valoszinuleg mar tul vagytok minden megprobaltatason- mar ami a kutyust illeti- es boldogan eldegeltekharmasban. (utolag az irast is megtalaltam az utazasrol...)
Sajna nem volt lehetosegem minden irasotokat elolvasni, plane mindent megtalalni ami a kutyarol szol.
Azt az egyet aruljatok mar el nekem, hogy vegul is hogy oldottatok meg, hogy ne kelljen "karantenozni".
Koszonom a segitseget. Tovabbra se hagyjatok abba az irogatast, mert nagyon udito erzes olvasni.
Egyebkent nagyon jok lettek a Haloween "maszkok". :D

jude_law 2009.01.15. 19:50:39

Szia, Csillinger!

Mindig tok meg kell lepodni, hogy az emberek olvasnak minket... azon meg, hogy meg tetszik is nekik...

Na szoval, a karanten dolgot mi sem tudtuk am kikerulni, nyolc honapot vartunk a kutyankra. Az utolso ket honapot a sajat hibankbol, ugyanis utcara kerultunk, es a "mit eszunk ma? Piritoskenyeret? Ja, arra sincs penz" toltotte ki a gondolatainkat. Mi most mar rendben vagyunk, tul az egesz hercehurcan, szoval, ha akarod, megoszthatjuk veled a tapasztalatokat. Csak majd irj egy e-mailt a privat vonalamra, kerlek:
jude_law@freemail.hu

Udv: Judy

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2009.01.21. 13:05:45

Olvasgatlak titeket en is. Neha nem nagyon ertem mit miert csinaltok, de hat ez az en bajom. Azt mondjatok el, hogy az angliai kuldetesnek van celja, vagy csak ugy?

DarthRosenberg 2009.01.23. 21:10:54

Szia Ahmet!

Mi az pontosan, amit nem értesz? Talán kimagyarázhatjuk a bizonyítványunkat... :)
Egyébként meg az angliázás célja egy biztos(abb) angol nyelvtudás megszerzése és ha jól mennek a dolgok, akkor egy kis "feles" pénzösszeg összegyűjtése.

LiLi

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2009.01.23. 22:17:30

Sejtettem, hogy valami ilyesmi. Mi is ezé gyöttünk. : )
De ahogy olvasgatlak titeket, az utóbbi miatt egy kicsit aggódok. Azért sok sikert kívánok hozzá, innen Devonból.

A nick már létezik, válassz másikat! 2009.02.04. 18:11:18

Általában mindig én szoktam lenni az elrettentő példa, de most nem.
Mi úgy hoztuk ki az elöltöltős fosógépet, hogy ember nem látta. Calaisban a franciák megnézték az útlevelét, de az angolok magas ívben érdektelenek voltak. Még az autót sem állították meg. Szóval ez az érem másik oldala.

Noverke 2009.02.07. 08:30:29

Hójelentést kérünk!
Vagy már ki se tudtok jönni a lakásból...
Lizának van ruhácskája vagy már edződött a zord időjáráshoz?
süti beállítások módosítása