Nem elég, hogy nyakunkon a nagy gazdasági világválság (különben is: mi ez, és miért, és akkor most ilyedjek-e meg), most már olyasmit is hallok fél füllel, hogy a Gordon Brown, vagy valaki más igyekszik nehezíteni amúgy sem felhőtlen (inkább felelőtlen) mindennapjainkat. Szigorítás így, szigorítás úgy. Az angol munkavállalók igenis legyenek előnyben a külföldiekkel szemben. Mert hogy így megelőzhető az idegengyűlölet angolhonban. Na ne már...
Én azt hittem, már évek óta mindenki tisztában van vele, hogy a bevándorlás az szuperjó az elkényelmesedett brit államnak, mert ha nem lenne itt az a tízmillió lengyel vendégmunkás, ugyan ki végezné el az alantas munkát, na de ez annyira lerágott csont, hogy nem is ragozom tovább.
Az azonban vitathatatlan, hogy a bőrünkön érezzük a változás szelét, és ha tavasszal lett volna ilyen rózsátlan a helyzet, én bizony el nem indultam volna. A tejjel-mézzel folyó kánaánunk egy hónapja nem lát el minket munkalehetőséggel. Se egy telefonhívás, se egy e-mail, pedig becsszóra kitöltöttünk minden kartávolságra lévő jelentkezési lapot, és tripla ennyi önéletrajzot szórtunk szét a városban és az éterben egyaránt.

Namármost. Nem értem. Érti valaki? Ha igen, akkor sürgősen írjon... Az egész olyan, mint egy összeesküvés-elmélet. Mintha mindkettőnk CV-jén elgépeltem volna a telefonszámot. Mintha lenne valami az előéletemben (például lecsuktak volna, mert felnyomtam egy trafikot :)) és ezt a munkáltatók mind le tudnák nyomozni. Mintha a CV-met ukránul nyújtottam volna be vagy héberül. Vagy mintha az emberek hirtelen tényleg idegengyűlölővé válnának.

Nem és nem értem. Az idegengyűlöletet, mint fogalmat. Soha nem éreztem, hogy utálnának, vagy csak megbámulnának azért, mert külföldiül beszélek a városközpontban. Vagy akkor, amikor kiszolgáltam őket a Piren. Lehet hogy én vagyok naiv, de nem hiszem.

Ennek ellenére nem tudom, mi folyik itt. Vége a nyárnak, a diákok, akik a legjobb melókon tespedtek, mind hazamentek, ami egyrészt azt kellene, hogy jelentse, hogy a munkájuk az enyém. Potenciálisan, úgy értem. És: itt a karácsony (mármint szeptember eleje óta nyomulnak a marketingfinomságokkal, és tényleg úgy érzed, hogy menten bestresszelődsz...) ennek hála, a karácsonyi hajtásra extra emberekre van szükségük, sok-sok alulfizetett, halálradolgoztatott (ezt hallottam) és az ünnepek után orvul kidobott (előre megbeszélten kidobott) munkásra.
Mégsincs munka. Az összesre rányomultunk, és semmi haszna nem volt, ugyanúgy, mint a Meki/KFC/BurgerKing hármas sem hozott eddig semmilyen eredményt. Képességeink (nyelvi, agyi) teljes mellőzése mellett sem találunk semmit. Munka van. Csak nem nekünk.

Ami sokkal nagyobb baj, hogy most találtuk meg a tökéletes lakást. Pár jótét léleknek köszönhetően a foglalót ki is tudnánk fizetni. A kutya is okés. Nem hagyhatjuk úszni, annyira jó árban van, és annyira jó helyen... Ha valaki azt mondja nekem: a pénz nem boldogít, biz' isten, felpofozom!