Üdv mindenkinek, aki még olvas; igazán elvakultnak kell lennie a mostani nem túl termékeny időszakunkban. Ennek - nyilván kitaláltátok - rengeteg oka van. Először is, amióta utoljára írtunk, a Bábel azóta hanyagol minket. Karácsonyi játékdömping ide vagy oda, nincs munka egy olyan kicsi és jelentéktelen náció számára, mint mi. Elképzelhetőnek tartom, hogy a nagy prodzsekteket nem a Bábel kapta, hanem a Madridi EA bázis, ahol minden bizonnyal vannak magyarok is (ismerek is egyet közülük - már persze ha még ott van) és jól szórakoznak a legújabb fejlesztésű videójátékokkal, hüpp-hüpp.

Ezerrel megy a munkakeresés, nem is kell részleteznem. Annyiszor futottunk már neki, annyiszor kezdtük elölről az egészet, és annyira tele van a herezacskónk az egésszel, hogy azt el nem tudjátok képzelni. Én a magam részéről legszívesebben magamra csuknám a szobaajtót és írnám a könyvemet, és magasról tojnék az egészre, az állás- és lakásproblémákra... de akkor buktam a bullterriert, aki otthon kuksol nagy magányban.

Szóval fittyet hányva a herezacskónk állapotára (miszerint szomorúak vagyunk és elgyötörtek) nekivágtunk újra az egésznek, tudjátok - alapszabály: bármilyen munka jó, leszámítva a gyári melót. A hostelben lakó magyar kolónia (most vagyunk vagy 8-an) 80%-a a Parker-gyárban dolgozik, ahol tollakat pakolnak dobozokba, és elég súlyos idegredszeri károsodást szenvednek nap mint nap. Hát mi nem fogunk.

A lakáskeresés is folyamatban van; íme a legjobb ajánlat:
Városközponti kégli, 600 font/hónap. Ez hihetetlenül olcsó, kábé 300 fonttal kevesebb, mint amit általában kérnek érte, alkalmi ajánlat. Két hálószoba, két fürdőszoba, nagy nappali, konyha, külön étkező, saját kertrész, kocsibeálló. Álmaink otthona. Néhány levélváltásból kiderül, hogy a pasit vagy nőt az sem zavarja, hogy kutyát vinnénk, és tök mindegy neki, mikor költöznénk, csak tegyük le a foglalót. Szuper!
Lili, Judy beleéli magát, a 700 font deposit nem egy nagy összeg, ez álmaik otthona, nem hagyhatják úszni, már azt is eltervezik, hogyan szedjék össze a szükséges pénzt hozzá. Hosszú órákat töltenek azzal, hogy mindent megtervezzenek, MSN-parti a családdal, mindenki el van ájulva, boldog.
A pasi/csaj elárulja, hogy azért ilyen olcsó a kecó, mert a cége fizeti a számlákat, és nem akarja a lakásra terhelni azt, ami neki amúgy nem kiadás. Milyen rendi. Egyébként másik városban dolgozik, és nem akarja, hogy a lakása addig az enyészeté legyen, tiszta sor, olyan lakókat szeretne, akik szimpatikusak, rendesek, gondját viselnék a lakásnak. Nem a pénz érdekli, hanem kiválasztani a legmegfelelőbb bérlőt.
Lili, Judy izgatott, tervezget. Gugli örszön már meg is nézi a lakást az irányítószám alapján. Számba veszi a lakás értékeit: teljes bútorzat, bőrkanapék, nagy ablakok, vendégszoba, ahová hívhatja a hángerieneket, család már be is táblázza a szilvesztert Brightonban. Konyhában minden, mi kell, még mosogatógép is, Lili, Judy eltervezi, hogy azt úgysem fogja használni. Van mosógép is, meg szárítógép. Naccerű. Kutyának kert, plusz tengerparti séták előre beígérve.

Mi kell még? Azonnal látniuk kell a lakást! Pasi/csaj gyorsan válaszolgat, LiLi, Judy kérdezi őt, mikor lehetne lakást nézni...
És itt a catch; Lili, Judy dob egy hátast a következő levélen. A nagyon szimpatikus személy leír egy történetet, amit egyszer át kellett élnie: Mivel nem brightoni, ezért ahhoz, hogy megmutassa a lakást, utaznia kell. És amikor ezt legutóbb megtette, vagy az történt, hogy a jelölt nem jelent meg, vagy megjelent, tetszett neki a lakás, ki is akarta venni, és adott is egy csekket a depositról, ami viszont nem volt igazi, nem lett belőle pénz. Szegény pasi/csaj ott állt egy hét múlva, és kezdhette elölről a lakók utáni keresést. Ekkor határozta el, hogy mielőtt bárkinek is megmutatná a lakást egy tisztességbeli próbát szeretne.
Lili, Judy nagy kérdés előtt találta szemben magát. Nem lett volna nehéz dolguk, csak fogni a 700 fontot és elutalni egyikük számlájáról a másik nevére (hangsúlyozottan nem a lakás tulajdonosának) a Western Union-on keresztül, majd fogni a bizonylatot, beszkennelni, és e-mailen elküldeni a pasinak/csajnak. Ezzel bizonyítva szándékuk komolyságát, és a tényt, hogy tudnak készpénzzel fizetni. Amint ez lezajlott, még egy kérés: ne vegyék fel a pénzt a szerződéskötésig, ezzel is védve vannak attól, hogy elköltsék a pénzt, amit a foglalóra szánnak.
Lili, Judy kiakad. Elcsesztek egy egész napot azzal, hogy összehozzák a bizniszt, és az utolsó fázisban kell rájönniük, hogy csak át akarják őket verni. Vagy nem. Gyanakvás. Oké, rossz tapasztalatok. Mi van, ha nem átverés, és buknak egy nagyon jó ajánlatot?
Judy felszalad egy Western Union-os csekkért, hogy megnézze, mennyi személyes adatot tartalmaz egy ilyen szelvény. Lili az Internetet böngészi: "hogyan kerüljük el az átveréseket lakásbérlésnél" vagy valami hasonló. Judy szomorúan ballag le a szelvénnyel, ami minden szükséges adatot tartalmaz ahhoz, hogy a pénz csak úgy elillanjon a számláról, Lili addigra már csalódottan ül a kompjúter előtt, mert a "leggyakoribb csalások" topikban az első napirendi pont ugyanezt a módszert hivatott leleplezni.

A módszer a következő: beetetik a hülyét (mint mi) egy olcsó ajánlattal, mindenféle engedménnyel. Amikor elhatározza, hogy belemegy a pénzátutalós hercehurcába, már minden sínen van: a gonoszak hamis személyivel veszik fel a pénzt a Western Unionnál, esetleg belső kapcsolatokkal. A szerencsétlen lakójelölt nem látja többé a pénzét, se a lakást, ami nagy valószínűséggel soha nem is létezett. Az e-mail cím megszűnik, a telefonszámok pedig nem élnek. Upsz.

Na ekkor feljelentettük a Gumtree-nek (az online hírdetési újság) az illetőt, de azért még elterveztük, hogy szívatjuk egy kicsit. Megígértük, hogy megcsináljuk, amit kért, csak akkor ígérje meg, hogy nem foglalkozik más jelentkezőkkel. Megígérte. Kértünk képeket. Megkaptuk a jövő évi Ikea katalógusból berendezett csodalakást márványfürdővel. A bullterrier típusú kutyánkat minden este a márványkádban fürdetjük majd, és a bőrkanapé karfáját fogja majd rágcsálni, gondoltuk. Mégis mit gondolt, mennyire vagyunk hülyék?

Szóval, kedves magyarok, akik itt terveztek lakást bérelni, íme, okuljatok a mi példánkon, és figyeljetek oda nagyon. Nyilván könnyebb ilyenbe a külföldieket beszervezni, mert nincsenek tisztában a lakásbérlés alapszabályaival, és talán a Western Unionnal sem.
És szerintem olyan sincs, hogy az adott városban, ahol a lakásod van, nincs egyetlenegy ismerősöd sem, aki vállalná, hogy mutogatja azt az érdeklődőknek.